A bakony fővárosa

archívum - esemény

archívum - hírek

A forgószél sem tudta elfújni a szabadságvágyat


– Az ’56-os forradalom hosszabb távon hozzájárult a kommunista rendszer bukásához, része annak a folyamatnak, amikor a diktatúra megingott, és repedések keletkeztek a testén.


Holecz Tibor középiskolai történelemtanár mondta ezt városunknak az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 65. évfordulójára történő megemlékezésén, az ’56-os emlékkőnél.


– 1956. november 4-én indult a szovjet támadás a forradalom eltiprására. Hetvenötezer szovjet katona támadt az országra az úgynevezett forgószél hadművelet keretében.

A támadás kicsit váratlanul érte a társadalmat, sokan reménykedtünk ugyanis, hogy győzhet a forradalom. Nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is jelentős harcok voltak. Szovjet adatok szerint hétszáz katonájuk halt meg, illetve tűnt el a magyarországi harcokban, de a második világháborúból már ismert, hogy statisztikailag minimalizálni akarják a veszteségeiket. Heroikus küzdelem folyt, sokszor kézifegyverrel, Molotov-koktéllal és néhány ágyúval, löveggel a Vörös Hadsereg ellen, amely nem átallott sok helyen még repülőgépet is bevetni.

Holecz Tibor, a helyi szakképző iskola pedagógusának emlékezőbeszéde felért egy történelmi előadással


A szónok kitért a helyi eseményekre is, kiemelte, hogy Zircet és környékét is megérintette a forradalom szele.

Már az első napokban tüntetések voltak, és letartóztatták a hírhedt rendőrfőkapitányt, aki saját kezűleg vett részt az elítéltek bántalmazásában. 1957 januárjában nagy tüntetés volt Zircen, mert letartóztatták a fegyveres harcok után az ellenállást átvevő munkástanácsok vezetőit, több mint ötszáz fő tiltakozott, közöttük helyi lakosok, dudari bányászok. A tömeg csak akkor oszlott szét, amikor nagyszámú rendőri erősítés érkezett Veszprémből. A munkástanácsok felhívására általános sztrájk is kibontakozott, melyhez Zircről is csatlakoztak a vasút dolgozói, a mozdonyfűtők, dudari bányászok, és a hadkiegészítő parancsnokságról két hivatásos katonatiszt megtagadta, hogy letegye az esküt a Kádár-kormányra, őket azonnal elbocsátották a szolgálatból. Alakult egy fegyveres csoport is, akik letartóztatták a bakonybéli, üdülőnek álcázott ÁVH-s központ személyzetét. Novemberben behúzódtak a Bakonyba, és csak decemberben tudták őket felszámolni.

Ottó Péter polgármester és Viziné dr. Horváth Judit jegyző (mögötte, balról) elhelyezik mécseseiket az emlékhelynél


Holecz Tibor hangsúlyozta,

a kádári megtorlás túltett az 1849-es Haynau-féle megtorláson, és sajnos manapság is vannak, akik ezt elbagatellizálják.

Kivégezték Nagy Imrét, a forradalom miniszterelnökét, Szilágyi Józsefet, a miniszterelnöki hivatal vezetőjét, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Háy Gyula újságírót, később Mansfeld Pétert, és a börtönben valószínűleg mesterséges táplálás következtében halt meg a szintén újságíró Losonczy Géza. Az ellenállóközpontok parancsnokaira is lecsapott a terror. Huszonöt-huszonhatezer embert internáltak, több mint kétszázezren disszidáltak. Sajnálatosnak nevezte, hogy vannak, akik a mai migrációs helyzetet az ’56-os menekültekhez hasonlítják. Tizenhatezer főt börtönöztek be. A forradalom alatti és utáni sortüzek is nagyon sok emberi áldozatot követeltek.


A szónok összegezve elmondta, minden téren nagy veszteségeket szenvedett hazánk, és hozzátette, a hősöknek sokszor ma sem jár az a tisztelet, ami megilletné őket, pedig az 1956-os forradalom és szabadságharc méltó helyet foglal el a kommunizmus elleni küzdelemben.


A történelmi egyházak képviselői, Marton Bernát ciszterci atya, Vecsey Katalin református lelkész és Pápicsné Jakab Johanna Júlia evangélikus lelkész áldást mondtak, majd az emlékezők mécseseket helyeztek el az ’56-os emlékkőnél. A szervező Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB részéről műsorvezetőként közreműködött Csaba Lilla, aki a rövid történelmi visszatekintés mellett Márai Sándor gondolatait is tolmácsolta.


Kelemen Gábor