A fonál, ami összeköt

A Zirci Járás Szociális Szolgáltató Központ Idősek Klubja változatos programokat kínál megújult Bajcsy-Zsilinszky utcai épületében. Többek között játék, torna, sütés-főzés várja az érdeklődőket, tavaly októberben pedig beindult a Horgoló Klub.

Még kísért a karácsony, de már a húsvéti nyuszik is készülődnek az „alkotóműhelyben”. Több asztalt töltenek meg a horgolt tárgyak, a kanapén egy nagyobb társaság ücsörög kényelmesen, a teljesség igénye nélkül: mackó, rénszarvas, hóember, manó, zsiráf, macska, utóbbi esetében mintha Mirr-Murr zirci mását látnánk más színekbe öltöztetve. Az alkotók kölcsönkérték az unokáktól, és elhozták erre az alkalomra a többnyire ajándéknak készülő állatkákat, díszeket.

Sorra érkeznek a kézműves foglalkozásra, és osztják meg egymással a hasznos tippeket, kiteregetik az internetről letöltött mintákat, táskákból, jégkrémes dobozokból előkerül a megmunkálandó anyag, amely kellemesen, egyúttal hasznosan gombolyítja az idő fonalát.

Mintegy tíz-tizenöten látogatják a foglalkozást, amely tavaly októberben indult, a visszaköltözést követően – tájékoztat Hummel Beáta, az Idősek Klubja vezetője, aki nem csak animálja a csoportot, hanem az asztal mellé ül, és együtt alkot a klubtagokkal. Minden héten szerdán kilenc órakor találkoznak, másfél órát töltenek el jó hangulatban egymás között.

Hol, milyen fonalat lehet kapni? Mennyiért? – az alkotás öröme mellett ez a fórum kiváló alkalom mindezek átbeszélésére, a tapasztalatcserére. Persze nemcsak a szakmai kérdések megvitatása történik a klubban, közéleti témák, receptek is rendre „tűvégre” kerülnek.

Az állatos figurák úgynevezett catania fonálból, amigurumi technikával készülnek, ami nekem egy kicsit kínai, de aztán megtudjuk, hogy japán eredetű az alkalmazott eljárás. Mivel az alkotások gazdái többnyire az unokák lesznek, a horgolók biztonsági szemekkel látják el a babákat, amelyeket a gyerekek nem tudnak lenyelni, ha véletlenül a szájukba vennék. Ezeket korábban – a fonállal ellentétben – nem lehetett helyben beszerezni, de a megnövekedett igények következtében már fellelhetők, mondhatni, egy kis forgalmat is hoztak az áruháznak.

Hihetetlen, hogy két ilyen kis gombocska a méteráru osztályról mennyi élettel ruház fel egy tárgyat, szinte figyelemmel kísérik a bábuk maguk körül az alkotómunkát. Vannak, akik csodálkoznak, vannak, akik elmosolyodnak, és vannak, akik közömbösen szemlélődnek. Azoknak, amelyek már egyszer a karácsonyfa alá kerültek, talán egy kicsit szokatlan újra itt lenni, de nemsokára visszakerülnek vigyázó gazdijuk környezetébe, az édes otthonukba.

A Horgoló Klub tagjai virtuálisan is találkoznak egymással, az elkészült alkotásokat lefotózzák, feltöltik a közösségük oldalára, ekképpen is osztozva egymás örömében. Persze az élő találkozásokat, az igazi emberi kapcsolatokat nem lehet felcserélni semmire. – Mennyi ideig készül egy alkotás? – kérdezem a mellettem ülő hölgyet. – Attól függ, mennyire vagyok lázban – feleli, majd ezt követően egyetértő véleményként rajzolódik ki a tagok között, hogy ha egyszer felveszik a tűt, azt bizony nagyon nehéz letenni. Ezért aztán csak akkor hódolnak otthon kedvenc hobbitevékenységüknek, amikor a fontosabb dolgokat már sikerült elintézni.

Kovács Józsefné két éve ment nyugdíjba, ekkor is költözött Zircre, korábban Olaszfaluban élt. Hat unoka boldog nagymamája, van tehát mivel eltölteni az időt. Szívesen eljár a klubba, mert itt a kortársakkal is tud beszélgetni, emlékszik, már az első alkalom bevonzotta. Korábban is horgolt használati tárgyakat, de nem ilyen szinten, ahogy most, a klubfoglalkozások eredményeként. Minden alkalomra készül valamilyen ajándéktárggyal az unokáknak.

Szemmelveiszné Pécsi Ildikó is tagja a Horgoló Klubnak. Ő egy kicsit „hazajön”, hiszen szociális területen dolgozott, tíz éven át a fogyatékosok nappali ellátásában. Már nyugdíjas, de emellett még tanít Nagyesztergáron. A horgolás iránti érdeklődése akkor kezdődött, amikor Bea feltöltött a közösségi oldalra egy horgolt nyúlról készült képet. Kapott tőle egy fénymásolt leírást, és ez alapján el tudta készíteni az első ilyen alkotását. Mutatja, hogy most egy tavaszi koszorún is dolgozik, méhkast, méhecskéket, virágokat álmodott a belsejébe.

Más alkotóműhelyekből ismerős arcok is feltűnnek az asztal körül, közöttük Szabó Lajosné, aki huszonegy éve tagja a „Gyűszűkék” Foltvarró Klubnak. Azt mondja, már egy kicsit kimerülni látszik számára a foltvarrás tárháza, így most beleszeretett a horgolásba. Van értelme, kisebbik dédunokája például Babóca-kedvelő volt, ezért elkészítette neki a mesehőst és annak párját. Örülne, ha minél több fiatal választaná időeltöltésként a kézimunkázást.

Nagyné Fáró Katalin, a Zirci Járás Szociális Szolgáltató Központ intézményvezetője kiemeli, hogy nemcsak kellemes időeltöltésről van szó, a demencia megelőzésében is fontos a társas kapcsolatok kialakítása, megléte, a kommunikáció, illetve a „szellemi kihívások”, mint a horgolási minta leszámolása, kivitelezése. Továbbá az agyféltekék működésének összehangolására is alkalmas. Hozzáteszi, hogy szeretettel látják a klubban az újonnan csatlakozókat, várják az ötleteket, akár más kézműves foglalkozás köré is lehet építeni a délelőttöt.

Mint azt megtudjuk, a csoport közös feladataként most árvácska horgolását tűzte ki, amely bizony komoly kihívást jelent, de a lelkesedést, ügyességet, és főként a csapatmunkát elnézve egyáltalán nem tűnik lehetetlennek, hogy hamarosan virágba borul majd az Idősek Klubja…

Kelemen Gábor