Fény, láng, szív – kiállítással emlékeznek Bér Júliára Zircen

„Vendégségben Júliánál” címet kapta a Bér Júlia festő- és grafikusművész, városunk díszpolgárának alkotásait bemutató kiállítás, mely a művésznő születésének napján, május 8-án nyílt meg és a Zirc várossá válásának 40. évfordulóját ünneplő programsorozat részét képezi.

A falakon körbe-körbe festmények, metszetek, a művésznőt megidéző fotográfiák, az ablakokban levelezőlapok, és egy kis asztalon, a gyertya fényében az emlékszobájából is jól ismert szoborportré.

A Dubniczay-termet szép számmal megtöltő vendégeket dr. Vida Beáta, a művésznő hagyatékát gondozó Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház igazgatója köszöntötte. Hangsúlyozta, hogy

ez alkalommal nemcsak az alkotót, hanem Bér Júliát, az Embert is szeretnék megismertetni a közönséggel.

Beszélt arról is, hogy tervben van egy könyv kiadása a művésznőről, melynek a kézirata Szűcs István Miklós szerzőségében már elkészült.

Bér Júlia életéről dr. Stadler Jenő nyugalmazott középiskolai tanár beszélt, aki a családja révén közvetlen kapcsolatban állt a művésznővel, ezért végig „Júlia néninek” szólította.

A város díszpolgári címével is kitüntetett művész 1911-ben született Zircen, és idős korára visszatért a szülőhelyére, itt hunyt el 101 éves korában.

A rendhagyó történelemórát Szakács Ildikó szavalata vezette elő. Mint azt dr. Stadler Jenő előadásából megtudhattuk,

Bér Júlia szülei Győrből érkeztek Zircre, a Kistemplommal szemben volt az első szállásuk, és itt keresztelték katolikussá az izraelita vallású család gyermekét. A keresztnevét a befogadó Wittmann János nejétől kapta, akit „Suntheimer”-ként ismertek, ő lett az áttért Júlia keresztanyja.

A vetítővásznon egy 1924-ben készült csoportkép villant fel, mely az egykori zirci leányiskola előtt készült, és meghatározó eleme lesz majd a házigazda intézmény következő kiállításának is.

A felvételen látható volt többek között dr. Stadler Jenő édesanyja és Bér Júlia is, akik barátnők voltak, egymás emlékkönyvébe is írtak. A művésznő ezután Budapestre, egyházi iskolába került, életrajza úgy tartja, hogy édesapja halála miatt szakította félbe a tanulmányait. A Tersánszky család gobelin üzemében foglalkoztatták, és ennek következtében jutott ki Párizsba, ott járt iskolába.

Életének egy szakaszát illetően meglehetősen kevés információval rendelkezünk, amit tudni lehet, hogy 1935-ben házasodott meg, és ekkor költözött Prágába.

Festőiskolában képezte tovább magát, de aztán a történelem viharait a családjuk is megsínylette, férjét Auschwitzba deportálták, és onnan soha többé nem tért haza.

Bér Júlia a háború után az általa mindig „aranyos” jelzővel illetett Prágában egy szép lakást kapott, ízléses bútorokkal berendezve. Újra férjhez ment. Cseh bányákban dolgozott, vájárokat rajzolt, néhány évvel ezelőtt ugyanezen a helyen láthattuk kiállítva az ebből az időszakból származó alkotásait.

Túl volt már több súlyosabb betegségen, amikor Zircre került, állandó „vőlegényével”, a bottal közlekedett, mégis az életöröm sugárzott az arcáról. „Védőangyala”, Fülöp Károlyné is ott volt a közönség soraiban, aki Zircre érkezésétől kezdve egészen a haláláig intézte az ügyeit.

A művésznő munkásságát több kitüntetéssel ismerték el, szülővárosa 1989-ben díszpolgárává avatta, 2006-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki.

Fény, láng, szív – ez a három a meghatározó Bér Júlia életében, mint ahogyan a műalkotásai is ezt igazolják

– hangsúlyozta Szűcs István Miklós okl. képzőművész, ny. középiskolai tanár, aki vetítettképes előadása során a művésznő több képét is elemezte.

Alkotómunkájának gyümölcsei – virágcsendéletek, cseh bányavidéki kompozíciók, az ötvenes-hatvanas évek fordulójának afrikai élményeiből táplálkozó fametszet, frappáns módon visszaadott épületek, építmények, egy tussal készült óbudai utcakép, a grafittal megörökített pillanat, ahogy a holdvilágos zirci Rákóczi téren édesanyjával és fiútestvérével sétál a művésznő – mind bemutatásra kerültek.

Megtudhattuk azt is, hogy a művésznő életében a nagy kalandozások, séták, kirándulások időszaka volt a hatvanas évek,

ekkor válik európai művésszé, „européerré” a szó legnemesebb és legigazabb értelmében.

Az előadó megemlékezett azokról is, akik közreműködtek Bér Júlia hagyatékának a gondozásában.

Végül Müller Anikó szólt az egybegyűltekhez, személyes emlékeit, prágai látogatásait is felidézve Bér Júliával kapcsolatban. 1973-ban kezdett el dolgozni a művelődési központban, és az akkori igazgatótól, Leitner Nándortól azt a feladatot kapta, hogy tartsa a kapcsolatot a művésznővel, kísérje őt, szervezze, koordinálja a programjait.

A Zirci Galériáról is megemlékezett, amelynek az előzményei a hetvenes évek elejére datálódnak, ekkor alapozta meg Bér Júlia a szülőhelyének a Barátság Nemzetközi Grafikai Gyűjteményt.

Az apátság Erzsébet-termében kerülhetett sor az első zirci kiállítására. Több évtizedes ismeretségük során megtapasztalta, hogy mennyire céltudatos személy volt, a szemeiből is ez sugárzott, mindig elérte, amit szeretett volna, ennek az akaraterőnek köszönhető a galéria is.

Ennek megvalósulásához végül tizennégy évet kellett várni, 1985. október 25-én nyitotta meg a kapuit a képzőművészeti kiállításoknak helyet adó létesítmény egy szolgálati lakásból átalakítva. Müller Anikó felidézte a megelőző nagy munkálatokat és felsorolta az ebben közreműködőket is.

A kiállítás – melyen látható többek között a művésznő egyik főműve, a Barátság Nemzetközi Grafikai Gyűjtemény részeként még a hetvenes évek elején Zircre kerülő „Fény és árnyék” című fametszet-sorozat is – május 16-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében.