Építsünk hotelt, nyissunk éttermet a rovaroknak!

Ötödik éve ünnepeljük minden év március 10-én a Beporzók Napját. Az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma ebből az alkalomból szervezett programot a Borzavár-Porvai Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola diákjainak.

A résztvevő tanulókat és kísérő pedagógusukat Balláné Szőke Edit, a szervező intézmény múzeumpedagógusa köszöntötte.

Dr. Kutasi Csaba múzeumigazgató, entomológus prezentációs előadásában bevezetésként a beporzás folyamatát, a beporzódás különböző módjait ismertette, és fel is sorolta a beporzó rovarokat.

Több évtizedes, világszintű kutatási eredményekre hivatkozva hangsúlyozta,

a beporzást végző rovaroknak és a faji gazdagságuknak a száma lecsökkent, a méhek között például az összes faj veszélyeztetett. Nagyon fontos, hogy védjük őket, hiszen a termesztett növényeink kétharmada rovar beporzású.

Alternatívaként Kínában már több helyen emberi erővel, ecsetekkel porozzák be a növényeket, olyan elgondolások is vannak, hogy drónokat használnak a nélkülözhetetlen folyamat pótlására, a legjobb megoldás azonban mégis az lenne, hogy megóvjuk a természetet a fajok fennmaradása érdekében.

A problémára többféleképpen felhívják a figyelmet, az előadó sorolta: hazánkban már 1994-ben kijelölték a Méhek Napját április 30-ra, a magyarországi védett fajlistába 2012-ben már huszonegy hártyás szárnyú, zömében poszméh került, amelyek a beporzásban rendkívül hasznosak. A Green Peace egy világjelentést tett közzé a háziméh pusztulásáról, majd a Magyar Rovartani Társaság kijelölte a földi poszméhet az év rovarának. 2018-ban pedig életre hívták a Beporzók Napját, melyhez a múzeum 2019 óta folyamatosan csatlakozik.

Friss információt is megtudhattunk, mégpedig, hogy a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület által az idei évben először meghirdetett Év Beporzói versenyt a faliméhek nyerték.

Az élőhelyek eltűnése, a növényvédő szerek használata, az invazív fajok betelepülése és a klímaváltozás együttesen hatást gyakorolnak a beporzó fajok számának csökkenésére. Megtudhattuk azt is, hogy mi mindent tehetünk a rovarok védelme érdekében. A legfontosabb, hogy

ahová csak lehet, ültessünk virágokat, és a saját kertünkben is megtehetjük a kellő lépéseket: így például ne nyírjuk nagyon kicsire a füvet, hagyjunk egy kis „kaszálatlan” területet, amolyan "dzsungelt" az élőlények számára, amelyet akár táblával is jelölhetünk, hogy nem rendezetlen, csak éppen itt etetés zajlik.

A rovartanyák, rovarhotelek szintén ezt a célt szolgálják, a magányosan élő méhek, darazsak elbújhatnak és szaporodhatnak az emberi kezek által alkotott „falak” között, letehetik petéiket a lakócsövekben, hogy aztán az utódok majd kirepüljenek a védelmi fészekből. Azonban nem elég a szálláshely, étterem is kell mellé a rovaroknak, ezért kell betartanunk a fent sorolt tanácsokat.

Az előadást követően Rechner Szilvia múzeumi munkatárs vezetésével közelebbről is megismerhették a különböző méhfajokat a diákok, bepillantást nyerhettek a méhlakások titkaiba, majd az alkotómunka során maguk is hoteltulajdonossá léptek elő. Tobozból és egyéb növényi részekből méhecskéket is készítettek. S hogy ne üres gyomorral ragadják kezükbe a ragasztópisztolyt, arról is gondoskodtak a házigazdák: különböző mézeket kóstolhattak a gyerekek.