A bakony fővárosa
archívum - esemény
archívum - hírek
Egy nyelvet beszéltek, de külön utakon jártak
A finnugrista látja vendégül a keletkutatót, azaz Vámbéry Ármin
kalandos életéről nyílt időszaki kiállítás a Reguly Antal Múzeum és Népi
Kézműves Alkotóházban a Múzeumok Éjszakája program keretében.
A kiállítás-megnyitón a vendégeket dr. Vida Beáta, a házigazda intézmény megbízott vezetője köszöntötte.
A tárlatot dr. Kelecsényi Ágnes, az MTA Könyvtár és Információs Központ Keleti Gyűjteményének vezetője, a kiállítás kurátora nyitotta meg, aki
nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy a Vámbéry Ármin kalandos életéről és úttörő munkásságáról szóló kiállításukat az ugyancsak a magyar nyelv eredetét, rokonságát kereső és a cél érdekében emberfeletti nehézségeket is vállaló kortárs utazó szülőházában, a neki szentelt múzeumban mutathatják be.
A Dubniczay-terem előtt megtartott megnyitón dr. Vida Beáta mondott köszöntőt, jobbról dr. Kelecsényi Ágnes
Megtudhattuk, hogy
Vámbéry és Reguly is erős érzelmekkel kötődött a nemzetéhez, annak történetéhez, ami különös hangsúlyt kapott a 19. századi Magyarországon.
A nemzeti függetlenség és a polgári haladás megteremtéséért folytatott küzdelmek középpontba helyezték a „honnan jöttünk, hova tartozik a nyelvünk?” kérdéskört. Európa-szerte virágzott ekkor a keletkutatás, ami ösztönzőleg hatott arra, hogy hazánkban is tudományos alapossággal vizsgálják a magyarság tudatában mindig is élő keleti eredet kérdését, illetve azokat a forrásokat, amelyek a magyarok őshazájára, korai történelmére vonatkoznak.
Szó esett arról, hogy egy nyelvészeti vita hullámai a nagyközönséget is lázba hozták. 1869-ben Vámbéry Ármin „Magyar és török szóegyezések” címmel jelentetett meg egy tanulmányt, melyben megállapította, hogy a török-tatár nyelvekkel a rokonság csak másodfokú, és a magyar első fokon kizárólag a finnugor nyelvekkel, a vogul nyelvvel áll a legközelebbi rokonságban. Írását azonban a Pesti Egyetem Finnugor Tanszékének a vezetője kemény bírálattal illette, amit Vámbéry zokon vett, s „A magyarok eredete” című könyvében visszavonta fenti megállapítását, harcot hirdetve a mély gyökeret vert finnugor elmélet ellen.
Ezzel kezdetét vette a magyar nyelvtudomány egyik legnagyobb csatározása, az úgynevezett ugor-török háború. A szakember elmondta, ha Reguly abban az időben még él, akkor a tanszékvezetővel együtt a harcmező ugor, azaz győztes oldalán állt volna. Azonban a magyar nyelv török jövevényszavainak kutatásában, valamint abban, hogy egy nyelvet és etnikumot igenis el kell egymástól választani, Vámbérynek vannak igen nagy érdemei.
Rengeteg a párhuzam és ugyanannyi a különbség a két ember, a két sors között
– hangsúlyozta a kiállítás kurátora.
Vámbéry Ármin keleten kutatta a magyar nyelv eredetét
„Míg Reguly egy katolikus polgárcsalád gyermeke volt, a zsidó Vámbéry a legnagyobb szegénységből indult el. Reguly Antal a messzi észak fagyos környezetében kereste a nyelvrokonokat és fedezte fel a finnugorokat, Vámbéry Ármin a forró közép-ázsiai sivatagon átkelve próbált nyelvi bizonyítékokat találni a török-magyar nyelvrokonságra. Egyiküknek csak a gyűjtés dicsősége adatott meg, a másiknak hosszú élete során lehetősége volt az anyag feldolgozására, és a nagy utazás Vámbéry esetében egy páratlan tudományos, közírói, politikai, tanácsadói karrier kiindulópontjául szolgált. Amíg Reguly könyvtárakat látogatott, nyíltan néprajzi gyűjtést végzett, addig Vámbéry a közép-ázsiai kánságokban magát dervisnek álcázva a legnagyobb titokban gyűjtötte a tudományos ismereteket, és inkognitója még azt sem engedte, hogy a látottakról és a hallottakról mások előtt feljegyzéseket készítsen, ezért kizárólag a páratlan memóriájára támaszkodhatott” – hangzott el a megnyitóbeszédben.
Dr. Kelecsényi Ágnes leszögezte,
Vámbéry nélkül nem jöhetett volna létre a hazai keletkutatás alapkönyvtára:
a saját
gyűjteményéből mintegy hatvan keleti – török, perzsa és arab nyelvű – kéziratot
köszönhetünk neki, és az erőfeszítésének eredményeként vásárolta meg az
akadémia az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot követő emigráció tagjának,
az Isztambulban huszárból antikváriussá vált Szilágyi Dániel ötszáz kéziratot
tartalmazó gyűjteményét.
A megnyitót követően a kiállítás kurátora tárlatvezetést is tartott az érdeklődő közönségnek
De ki is volt ez a magyar dervis, aki kilátástalan szegénységből indult, s uralkodók megbecsült vendégévé vált? – a kalandos életutat kíséri végig a Dubniczay-teremben látható kiállítás Felvidéktől Törökországig és a buharai kánságtól egészen Angliáig.
A tárlat július 18-ig tekinthető
meg és szerves része lesz a július 9-én megrendezésre kerülő „Reguly
Kelemen Gábor