A bakony fővárosa
archívum - esemény
archívum - hírek
Egy járat, amely a szívekhez nőtt
Májustól Zirc Városi Önkormányzat látja
el a helyi személyszállítási közszolgáltatást, amelyet több harminc éven
keresztül a térségben működő közlekedési vállalat végzett. Új állomáshoz
érkeztünk tehát a helyi járat történetében, de a busz halad tovább városunk
utcáin, terein.
Palkovics Jánosné Kati néni, Rómer Flóris utcai lakos örül, hogy a szolgáltatás működik a továbbiakban is, ugyanakkor szeretné köszönetét kifejezni a korábbi szolgáltatónak, a „Volánnak”, melyről csupa-csupa jót tud mondani, és nemcsak a saját, hanem mások véleményét is tolmácsolja.
Kati
nénit az otthonában látogatjuk meg, hogy meséljen nekünk egy kicsit a múltról,
milyen történeteket őrzött meg emlékeiben a járatról, mit jelentett számukra
akkor ez a szolgáltatás. Stílszerűen helyi járattal utazunk a helyszínre, a
10.10 perces járattal. Gyorsan megtelik az utastér, több generáció alkotja az
utazóközönséget, egy játékmotornak is sikerül helyet szorítani. Azért elkel a
nagyobb befogadóképességű busz, nem volt hiábavaló a képviselő-testület erre
irányuló döntése.
A
Bakonybéli úton van az első felszálló, bérletet mutat fel a sofőrnek, aki azt
udvariasan megköszöni. A Viola utca összeköttetésével megérkezünk a
célállomásra, Kati néni már kint áll a háza előtt. Ezúttal azonban nem utazik
le a busszal városba, csak az egyik utast várja nagy szeretettel. A fülledt
nyári meleg beköltözött a lakóházak közé, így hát egy hűs szobába húzódunk, s
ott kezdünk el beszélgetni.
1970-ben
építkeztek a Rómer Flóris utcában. Akkor még csak néhány házhely volt itt. Férje
– aki beszélgetésünk idején is aktívan dolgozik a kertben – villanyszerelő volt
a bányában. Kati néni a József Attila szálló konyháján kezdte meg a munkát,
volt sütödei raktáros, majd húsz évig az óvoda konyháján dolgozott, onnan ment
nyugdíjba. Nem volt könnyű gyerekkora, három éves volt, amikor elvesztette
édesapját, édesanyjuk egyedül nevelte az öt gyermeket. Összetartó testvérek
voltak.
A kezdetek óta utazik helyi járattal, és jelenleg is igénybe veszi a szolgáltatást.
Úgy emlékszik, hogy 1983-ban indult útjára a közösségi
közlekedés Zircen, a városközponttól távolabb kiépülő lakótelepek váltották ki
az igényét. Nem felejti el, hogy még az akkori tanácselnök is körbement a
busszal. – 80-90 forint volt kezdetben a bérlet. Később emelkedett 180-ra.
Voltak, akik sokallták, de én azt mondtam, egy cipőtalpalásért többet kell
fizetni, a bérlettel meg annyiszor utazhatunk, ahányszor csak akarunk! – idézi
fel a helyi járat „hőskorának” tarifáit Kati néni, és név szerint is sorolja
azokat, akiknek felmutatták a bérletet: készséges, figyelmes, kedves, jókedvű
sofőrként élnek emlékeiben valamennyien, előfordult, hogy egy kis finomsággal
is meglepte őket a volán mögött.
A
reggeli hetes vagy fél nyolcas volt az „iskolás busz”, a fél kilences járattal
pedig többnyire háziasszonyok utaztak, akik bevásárolni indultak, elintézték
hivatalos ügyeiket, a buszon pedig jóízű társalgások folytak, ott meg lehetett
például vitatni azt is, hogy ki mit főz majd ebédre. Kati néni kiemeli azt is,
hogy a szolgáltató mindig is kulturált, tiszta járműveket biztosított az
utasoknak.
Reméli, hogy a helyi járat még sokáig fogja szolgálni a városlakókat.
Ő már több harminc éve utazik vele, érthető, hogy egy kicsit a szívéhez nőtt. Tudja azt is, hogy mikor érkezik a következő járat, amellyel le lehet jutni a városközpontba. Várni kell rá egy kicsit, mert a sárga busz most valahol a város másik részén teljesít szolgálatot. De az biztos, hogy meg fog érkezni. Menetrend szerint.
Kelemen Gábor