Egy járat, amely a szívekhez nőtt


Májustól Zirc Városi Önkormányzat látja el a helyi személyszállítási közszolgáltatást, amelyet több harminc éven keresztül a térségben működő közlekedési vállalat végzett. Új állomáshoz érkeztünk tehát a helyi járat történetében, de a busz halad tovább városunk utcáin, terein.


Palkovics Jánosné Kati néni, Rómer Flóris utcai lakos örül, hogy a szolgáltatás működik a továbbiakban is, ugyanakkor szeretné köszönetét kifejezni a korábbi szolgáltatónak, a „Volánnak”, melyről csupa-csupa jót tud mondani, és nemcsak a saját, hanem mások véleményét is tolmácsolja.

Kati nénit az otthonában látogatjuk meg, hogy meséljen nekünk egy kicsit a múltról, milyen történeteket őrzött meg emlékeiben a járatról, mit jelentett számukra akkor ez a szolgáltatás. Stílszerűen helyi járattal utazunk a helyszínre, a 10.10 perces járattal. Gyorsan megtelik az utastér, több generáció alkotja az utazóközönséget, egy játékmotornak is sikerül helyet szorítani. Azért elkel a nagyobb befogadóképességű busz, nem volt hiábavaló a képviselő-testület erre irányuló döntése.


A Bakonybéli úton van az első felszálló, bérletet mutat fel a sofőrnek, aki azt udvariasan megköszöni. A Viola utca összeköttetésével megérkezünk a célállomásra, Kati néni már kint áll a háza előtt. Ezúttal azonban nem utazik le a busszal városba, csak az egyik utast várja nagy szeretettel. A fülledt nyári meleg beköltözött a lakóházak közé, így hát egy hűs szobába húzódunk, s ott kezdünk el beszélgetni.


1970-ben építkeztek a Rómer Flóris utcában. Akkor még csak néhány házhely volt itt. Férje – aki beszélgetésünk idején is aktívan dolgozik a kertben – villanyszerelő volt a bányában. Kati néni a József Attila szálló konyháján kezdte meg a munkát, volt sütödei raktáros, majd húsz évig az óvoda konyháján dolgozott, onnan ment nyugdíjba. Nem volt könnyű gyerekkora, három éves volt, amikor elvesztette édesapját, édesanyjuk egyedül nevelte az öt gyermeket. Összetartó testvérek voltak.

A kezdetek óta utazik helyi járattal, és jelenleg is igénybe veszi a szolgáltatást.

Úgy emlékszik, hogy 1983-ban indult útjára a közösségi közlekedés Zircen, a városközponttól távolabb kiépülő lakótelepek váltották ki az igényét. Nem felejti el, hogy még az akkori tanácselnök is körbement a busszal. – 80-90 forint volt kezdetben a bérlet. Később emelkedett 180-ra. Voltak, akik sokallták, de én azt mondtam, egy cipőtalpalásért többet kell fizetni, a bérlettel meg annyiszor utazhatunk, ahányszor csak akarunk! – idézi fel a helyi járat „hőskorának” tarifáit Kati néni, és név szerint is sorolja azokat, akiknek felmutatták a bérletet: készséges, figyelmes, kedves, jókedvű sofőrként élnek emlékeiben valamennyien, előfordult, hogy egy kis finomsággal is meglepte őket a volán mögött.


A reggeli hetes vagy fél nyolcas volt az „iskolás busz”, a fél kilences járattal pedig többnyire háziasszonyok utaztak, akik bevásárolni indultak, elintézték hivatalos ügyeiket, a buszon pedig jóízű társalgások folytak, ott meg lehetett például vitatni azt is, hogy ki mit főz majd ebédre. Kati néni kiemeli azt is, hogy a szolgáltató mindig is kulturált, tiszta járműveket biztosított az utasoknak.


Reméli, hogy a helyi járat még sokáig fogja szolgálni a városlakókat.

Ő már több harminc éve utazik vele, érthető, hogy egy kicsit a szívéhez nőtt. Tudja azt is, hogy mikor érkezik a következő járat, amellyel le lehet jutni a városközpontba. Várni kell rá egy kicsit, mert a sárga busz most valahol a város másik részén teljesít szolgálatot. De az biztos, hogy meg fog érkezni. Menetrend szerint.


Kelemen Gábor