Derceni barátunk magas állami kitüntetésének örülünk


Dr. Áder János, Magyarország köztársasági elnöke októberben Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesítette Korolovics Valériát, a Derceni Művelődési Ház igazgatóját, a Gyöngyösbokréta Néptáncegyüttes vezetőjét. A kitüntetés ünnepélyes átadására november 26-án került sor Magyarország Ungvári Főkonzulátusán, a jelenlegi járványügyi előírások szigorú betartása mellett.



Egyesületünk évek óta aktív kapcsolatot tart fenn Zirc város kárpátaljai testvértelepülésével, Dercennel, ennek meghatározó alapja a mára barátsággá mélyülő kötelék a Korolovics házaspárral. A Valika és Zsolt vezetésével működő Gyöngyösbokréta Néptáncegyüttes már több ízben is lenyűgözte a zirci lakosokat szemet, fület és szívet gyönyörködtető, évről évre visszatérő fellépéseivel a Bakonyi Betyárnapokon. A Valikát ért magas kitüntetés miatt – amit a magyar népi kultúra megőrzését és továbbadását szolgáló tevékenysége elismeréseként kapott – Baráti Körünk büszkesége is határtalan, emiatt hívtuk őt a napokban egy online beszélgetésre.



– Ki, illetve mely szervezet jelölt a kitüntetésre, milyen indokokkal?



– A kitüntetésre a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség jelölt. Ez a szervezet egy 30 éve működő érdekvédelmi szervezet Kárpátalján, amelynek szinte a megalakulása óta magam is a tagja vagyok. Hogy milyen indokkal jelöltek, azt nem tudom. A közösségépítés, a közösség megtartása, a magyar kultúra terjesztése, hagyományaink ápolása, az 1975 óta folyamatosan működő néptáncegyüttes működtetése – ezek azok az dolgok, amikből a mi munkánk áll, ezeket értékelték a jelöléssel.



– Milyen érzés egy ilyen magasrendű kitüntetés birtokosának lenni?



– Ilyen magas elismerésben részesülni nagyon megtisztelő, nagyon felemelő. Váratlanul ért, nem számítottam rá. Nem értettem, miért pont engem tüntetnek ki, hiszen Kárpátalján annyi értékes ember van, aki a kultúra területén dolgozik és tesz nagyon sokat az itt élő magyarságért. A legnagyobb értéke ennek a kitüntetésnek, hogy megerősített engem abban a hitemben, hogy amit csinálok, az fontos, hogy szükség van a munkámra a jövőben is.



– Miért lettél művelődésszervező? Mi motivált abban, hogy a magyar népi kultúra értékeinek őrzésére tedd fel az életed?



Hogy miért lettem művelődésszervező? Hát ez egy érdekes kérdés. 2005-ben a Derceni Művelődési Házban két állás megüresedett. Az akkori intézményvezető, aki 40 év után nyugdíjba vonult, ragaszkodott ahhoz, hogy Zsolt vegye át a derceni néptáncegyüttes vezetését. Olyan embert akart, aki továbbviszi az ő sokéves munkáját. Engem arra kért, hogy a kultúrház igazgatását vállaljam el. Ez nagyon megtisztelő volt, úgyhogy nem gondolkodtunk sokáig. Azóta töretlen lelkesedéssel dolgozunk a nehéz körülmények ellenére is. Mivel én magyar nyelv és irodalom szakos tanár vagyok, ezért a népi kultúra értékeinek továbbadását ugyanolyan fontosnak tartom, mint a magyar irodalom, magyar történelem megismertetését a gyerekekkel.

A kép bal oldalán a kitüntetett Korolovics Valéria


– Milyen nehézségei vannak a szakmádnak Kárpátalján? Miben más határon túli magyarként őrizni a magyar hagyományokat?


– Kárpátalján magyarként élni soha nem volt könnyű. A kisebbségi lét rengeteg megalkuvással jár. A jelenlegi ukrán vezetés lassan teljesen felszámolja a nemzetiségi iskolákat. Sötét jövő vár a most felnövő generációra. Magyarságuk megőrzése nehéz feladat lesz. A jelenlegi ukrán vezetés már most is csak mint magyar származású ukránokról hajlandó rólunk nyilatkozni. Állandó fenyegetések céltáblái vagyunk. Nemrég tartottak házkutatást a KMKSZ elnökének az otthonában és több magyar fenntartású intézményben, jótékonysági alapítványnál. Magasrangú politikusokat tiltottak ki Ukrajnából. Csak nézünk, hogy mi jöhet még. A munkakörülményeink siralmasak. Még mindig nincs fűtés a kultúrházban télen, egyedül a tánctermet fűtjük a téli időszakban elektromos radiátorral. Viszont vannak pozitív dolgok is, amiről beszámolhatok. Magyarország számtalan területen próbál segítséget nyújtani a külhoniaknak. Az egyik ilyen az a pályázati lehetőség, amit a Csoóri-programon keresztül hirdetett meg néptánccsoportok, népi zenekarok számára. Ezt a lehetőséget ragadtuk meg mi is, hogy szép új népviseletekkel, keményszárú csizmával, karakter-cipővel gazdagíthassuk a ruhatárunkat. Szeretnék köszönetet mondani az Erdélyi Baráti Kör Egyesület tagjainak, hogy vállalták a pályázatok lebonyolítását. Itthon nem találtunk olyan szervezetet, aki tudott volna nekünk ebben segíteni. Az egyesület tagjaival évtizedes barátság köt össze. Jó érzés tudni, hogy rájuk bármiben számíthatunk.



– Hogy telt ez az évetek a tánccsoporttal? Milyen nehézségekkel kellett szembenéznetek a világjárvány miatt, illetve, hogyan hidaltátok át az akadályokat?



– Ez az év a tánccsoport számára eléggé eseménytelen volt. A karantén miatt az összes fellépést lemondták, elmaradtak a koncertek, fesztiválok. Így elég nehéz egyben tartani a csapatot, hogy egy teljes év teljen el fellépés nélkül. A tavaszi és nyári időszakban próbát se lehetett tartani, szeptembertől tartunk rendszeresen foglalkozásokat. Remélem, a 2021-es év nem ilyen lesz, mint a mostani. A táncosoknak szükségük van a közönség visszajelzésére, élményekre, amelyek előre visznek.



– Mit jelent ez a kitüntetés a jövőbeli tevékenységeidre nézve?



– Én nagyon szeretem a munkámat, szeretek Kárpátalján élni, ez az otthonom. Szép és nemes feladat a hagyományőrzés, a népi értékek ápolása és megőrzése, a nemzeti identitás megerősítése az itt élő magyarságban, elsősorban a fiataljainkban. A felnövő generációval megértetni, hogy a magyarságuk megtartása a legfontosabb cél itt Kárpátalján – ezt tartom a jövőbeli feladatomnak.


Valikának ezúton is gratulálunk a megtisztelő díjért, büszkék vagyunk az ismeretségünkre, szeretettel gondolunk a közösen eltöltött időre és reményekkel telve tekintünk a jövőbeli közös célok felé.


Cikk: Ujvári Ivett, Erdélyi Baráti Kör Egyesület


Fotók: Korolovics Zsolt