Denevérek lesnek ránk a Sarokból


A hazánkban élő huszonnyolc denevérfaj közül huszonhat került elő a Bakony területéről, és jó esély van arra, hogy ez a szám még növekedjen is. A különböző fajok találkoztak egymással a zirci Múzeumok Éjszakáján, az apátsági épület egyik sarkában telepedtek meg.


„Felfedezők a Bakonyban – a bakonyi denevérkutatás képekben” címmel nyílt időszaki kiállítás az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma SarokGalériájában. A vendégeket a házigazda intézmény részéről dr. Kutasi Csaba igazgató köszöntötte. Külön köszöntötte az anyaintézmény, a Magyar Természettudományi Múzeum két főigazgató-helyettesét, dr. Medzihradszky Zsófiát és dr. Csorba Gábort, akik megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt, és részt is vállaltak a lebonyolításban.


Dr. Csorba Gábornak zoológusként egyik fő kutatási területe a denevérek, így a kiállítás megnyitására is őt kérte fel a rendező intézmény. Bevezetőjében szólt a több mint fél évszázados múltra visszatekintő – jövőre 55. évfordulóját ünneplő – „Bakony természeti képe” kutatási programról, amelyet egyedülállónak nevezett. Majd felhívta a figyelmet arra, hogy

2016-ban a denevért választották az év emlősének a szakmai szervezetek, így hát a Zircen nyíló tárlat szerencsés egybeesés.

Dr. Csorba Gábor nyitotta meg a kiállítást, mellette Mészáros József denevérkutató, a fotók készítője. Balról dr. Kutasi Csaba, az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumának igazgatója


A szakember elmondta, denevért számos helyen lehet kutatni az országban, de a legjobb hely erre a Bakony, ahol a hazánkban fellelhető huszonnyolc faj közül huszonhat megtalálható, és minden feltétel adott ahhoz, hogy ezt a számot huszonhétre lehessen a jövőben feltornászni. Nagyon fontos természetvédelmi feladatnak nevezte a fajok felmérését és ellenőrzését, és épületellenőrzéseket is végeznek, hiszen ahogy az emberi civilizáció visszaszorította a természetes élőhelyeket, a denevérfajok egy része képes volt megtelepedni templom-együttesekben, templomtornyokban, lakóépületekben.


A kutatómunka során azt is vizsgálják, hogy az áttolódás a természeti élőhelyekről az emberi építményekbe milyen fajoknál valósult meg, hogyan képesek tartósan megtelepedni, és milyen veszélyek fenyegetik őket. Szólt az úgynevezett nászbarlang-jelenségről is, amelyről egyelőre a kutatók is keveset tudnak. Augusztus végétől mintegy két hónapon keresztül a denevérek fantasztikus egyed- és fajszámban csoportosulnak speciális barlangok környékén, kiemelten Észak-Amerikában és Európa középső részén. De hogyan adják hírül egymásnak a denevérek a találkozó helyét? A kutatók különleges kommunikációt feltételeznek a jelenség mögött, ennek megfejtése egyelőre a jövő zenéje.


Dr. Csorba Gábor végül kiemelte, hogy

Paulovics Péter kilencvenes évek óta folyó vizsgálatai után ismét van egy olyan személy, akinek ettől az évtől a legmagasabb kvalifikációja is megvan a denevérkutatásra. Ő pedig nem más, mint Mészáros József, a képek alkotója, akinek még az ingét is denevérek díszítették. Fekete alapon fehérek, a Sarokban pedig a fehér falak között feketék…


A kiállítás-megnyitón fuvolajátékával közreműködött Búzásné Rezsőfi Lívia és két tanítványa, Palánkai Hanna és Palánkai Tünde a III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskola részéről. Aki élőben is szeretett volna látni denevéreket, este a zseblámpa fényénél megtehette ezt a Bakony-kutatóval, a múzeum saroképületében pedig előadást is hallgathattak az érdeklődők a bakonyi denevérkutatás történetéről Mészáros József közreműködésével.