A bakony fővárosa
archívum - esemény
archívum - hírek
Denevérek lesnek ránk a Sarokból
A hazánkban élő huszonnyolc denevérfaj közül huszonhat került elő a Bakony területéről, és jó esély van arra, hogy ez a szám még növekedjen is. A különböző fajok találkoztak egymással a zirci Múzeumok Éjszakáján, az apátsági épület egyik sarkában telepedtek meg.
„Felfedezők
a Bakonyban – a bakonyi denevérkutatás képekben” címmel nyílt időszaki
kiállítás az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma SarokGalériájában. A
vendégeket a házigazda intézmény részéről dr.
Kutasi Csaba igazgató köszöntötte. Külön köszöntötte az anyaintézmény, a
Magyar Természettudományi Múzeum két főigazgató-helyettesét, dr. Medzihradszky Zsófiát és dr. Csorba
Gábort, akik megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt, és részt is
vállaltak a lebonyolításban.
Dr. Csorba Gábornak zoológusként egyik fő kutatási területe a denevérek, így a kiállítás megnyitására is őt kérte fel a rendező intézmény. Bevezetőjében szólt a több mint fél évszázados múltra visszatekintő – jövőre 55. évfordulóját ünneplő – „Bakony természeti képe” kutatási programról, amelyet egyedülállónak nevezett. Majd felhívta a figyelmet arra, hogy
2016-ban a denevért választották az év emlősének a szakmai szervezetek, így hát a Zircen nyíló tárlat szerencsés egybeesés.

Dr. Csorba Gábor nyitotta meg a kiállítást, mellette Mészáros József denevérkutató, a fotók készítője. Balról dr. Kutasi Csaba, az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumának igazgatója
A
szakember elmondta, denevért számos helyen lehet kutatni az országban, de a
legjobb hely erre a Bakony, ahol a hazánkban fellelhető huszonnyolc faj közül
huszonhat megtalálható, és minden feltétel adott ahhoz, hogy ezt a számot
huszonhétre lehessen a jövőben feltornászni. Nagyon fontos természetvédelmi
feladatnak nevezte a fajok felmérését és ellenőrzését, és épületellenőrzéseket
is végeznek, hiszen ahogy az emberi civilizáció visszaszorította a természetes
élőhelyeket, a denevérfajok egy része képes volt megtelepedni templom-együttesekben,
templomtornyokban, lakóépületekben.
A
kutatómunka során azt is vizsgálják, hogy az áttolódás a természeti
élőhelyekről az emberi építményekbe milyen fajoknál valósult meg, hogyan
képesek tartósan megtelepedni, és milyen veszélyek fenyegetik őket. Szólt az
úgynevezett nászbarlang-jelenségről is, amelyről egyelőre a kutatók is keveset
tudnak. Augusztus végétől mintegy két hónapon keresztül a denevérek
fantasztikus egyed- és fajszámban csoportosulnak speciális barlangok környékén,
kiemelten Észak-Amerikában és Európa középső részén. De hogyan adják hírül
egymásnak a denevérek a találkozó helyét? A kutatók különleges kommunikációt
feltételeznek a jelenség mögött, ennek megfejtése egyelőre a jövő zenéje.
Dr. Csorba Gábor végül kiemelte, hogy
Paulovics Péter kilencvenes évek óta folyó vizsgálatai után ismét van egy olyan személy, akinek ettől az évtől a legmagasabb kvalifikációja is megvan a denevérkutatásra. Ő pedig nem más, mint Mészáros József, a képek alkotója, akinek még az ingét is denevérek díszítették. Fekete alapon fehérek, a Sarokban pedig a fehér falak között feketék…

A
kiállítás-megnyitón fuvolajátékával közreműködött Búzásné Rezsőfi Lívia és két tanítványa, Palánkai Hanna és Palánkai
Tünde a III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú
Művészeti Iskola részéről. Aki élőben is szeretett volna látni denevéreket,
este a zseblámpa fényénél megtehette ezt a Bakony-kutatóval, a múzeum
saroképületében pedig előadást is hallgathattak az érdeklődők a bakonyi
denevérkutatás történetéről Mészáros József közreműködésével.