Családban maradt a pihe-puha gondoskodás


Édesanyja örökségéből merítve, az egész család segítségével illeszti textilfoltjait egymás mellé a zirci Varga Mónika, szebbnél szebb alkotásokat megálmodva és létrehozva. Műhelyükben a gyermeki világ játékossága találkozik a kockás szövetek szeretetével.


– Lassan fél évszázada, hogy ide születtem, itt éltek a szüleim, nagyszüleim… még itt élnek a gyermekeim, ha munkám el is szólít, mindig megnyugvással térek haza. Millió szállal köt ide a múlt, az emlékeim, a barátaim… itt tudok elfáradni, de feltöltődni is

– mondja bemutatkozásában Varga Mónika, a Kockiás Foltműhely vezetője, akit a fennálló járványhelyzet miatt írásban kerestünk meg a kérdéseinkkel „Alkotósarok” sorozatunkban.

Varga Mónikát több mint húsz éve egy zirci patchwork-kiállításon „szippantotta magába” végleg a textil világa


– Mióta foglalkozol alkotómunkával, hogyan kezdődött, mi által nyertél rá indíttatást?


– Édesanyámnak köszönhetően nálunk természetes volt, hogy otthonunkban saját készítésű dolgok vesznek körül: díszpárnák, hímzett drapériák, csipketerítők, makramé virágtartók. Szeretettel hordtuk kötött sálait, pulóvereit. Az általa megteremtett hagyományaink elengedhetetlen elemei voltak a közösen készített dekorációk. Már gyerekként egyértelmű volt, hogy a kreatív alkotás lesz az az út, amit bejárok.


– A foltműhely mikor jött létre, és honnan származik az ötlet?


– Huszonkét éve illesztem a textilfoltjaimat egymás mellé. A művelődési házunk szervezésében bemutatott „patchwork” kiállításon éreztem, hogy a textil világa véglegesen beszippantott. Hétvégi klubfoglalkozások keretein belül sajátítottuk el Mátyás Márta segítségével a foltvarrás alapjait. A családi vállakozásunk megalapításának kezdeti löketét egy Balaton-parti kiállítás sikeres részvétele adta, ahol a bemutatott termékeim közül egy-egy gazdára is talált.


– A „Kockiás” elnevezés a kockás és a kackiás szavak ötvözete, vagy teljesen máshonnan eredeztethető? Miért erre esett a választás, van-e valamilyen jelentése?


– Ráhibáztál. Valóban ennek a két szónak az illesztéséből született meg a nevünk. A kockásra szőtt szövetek már a kezdetektől elkísérnek minket. A gyermeki világ játékosságát gyúrtuk össze a kockás szövetek szeretetével.


– A képek láttán laikusként azt mondanám, hogy foltvarrás (patchwork) az, amit csináltok, de egy szakavatottabb és a tevékenységedet követő ismerősöm szerint egyedi rávarrásos technikát alkalmazol. Mi az igazság ezzel kapcsolatban, azaz konkrétan milyen eljárásmód mentén készülnek az alkotások?


– Valóban figurális applikációt, rátét-mintát használunk. A kivitelezés első lépései tiszta kézi munka, sablon megrajzolása, figurák elemeinek kiszabása, utána indul csak a „gépi munka”, a felvarrás, applikáció, az adott méretre való készítés után a bélelés.


– Emlékszel-e, hogy mi volt az első alkotásod?


– Természetesen, az első kis takaróm Mirámnak készült, ami az ovis éveit végigkísérte. Azóta is kincsként elrejtve a szekrényben pihen.


– Kérlek, mutasd be nekünk a műhelyeteket! Kik azok, akik részt vesznek a családból a munkában?


– „Kockiás, a pihe puha gondoskodás”. Számomra a lényeget takarja… Így élünk, így alkotunk. Nem tudok nem visszamenni a kezdetekhez – édesanyámmal indultunk ketten, az ő gondoskodó támogatásával válhattunk azzá, akik most vagyunk, az a sok minden, amit megmutatunk, vele lett teljes. Gazdag öröksége nap, mint nap inspirál minket!


– Az otthonunkban működő műhelyünknek kikerülhetetlenül tagja az egész család. Vannak közös ötletelések, tervezgetések, feladatfelosztások: ki fotóz, ki szab, ki rajzol, ki csomagol.


– Naponta mennyi időt áldozol, áldoztok az alkotótevékenységre?


– A kezdetekben a lelkesedés nagyon elvitt, szinte egész nap képes voltam munkálkodni, ma már összeszedettebben, tervezettebben telnek az óráim. De mint kreatív vénájú ember, a kezem sosem pihen…


– Körülbelül hány alkotás készült eddig a műhelyben, s mire vagy a legbüszkébb?


– Soha nem számoltam még össze, de jó kis időtöltés lesz majd egyszer… A legbüszkébb? Azokra a titokban készült ajándékokra, amiket a szeretteimnek készítettem nagy izgalommal úgy, hogy a számukra mindig nyitott műhelyemben ne bukjak le.


– Milyen az érdeklődés a munkáitokra, körülbelül mennyi kelt el eddig és nagyvonalakban honnan érkeznek a megrendelések?


– Egyre nagyobb az igény a kézműves, egyedi termékekre, így minket is egyre többen megtalálnak. Hálásak vagyunk a visszatérő megkereséseknek, törzsvásárlóknak. Mivel egyre aktívabbak vagyunk a Facebook és Instagram platformjainkon, az új megrendelések is megtalálnak.


– Úgy látom, hogy használati cikkek és díszítőtárgyak egyaránt kikerülnek a műhelyből. Fel tudnád sorolni a teljesség igénye nélkül, hogy mi minden készült eddig?


– A legkedvesebbel kezdem: babaváró összeállításaink, amelyek a legkisebbeknek készülnek, takarók, párnák, fejvédők, babafészkek, hálózsákok, zsebes tárolók. Nagyobbaknak játszószőnyegek, méretüknek megfelelő ágyneműk, falvédők, hátizsákok, ovis szettek, ágytakarók, de egy kis időt mindig csenünk lakásdekorációk, ajtódíszek készítésére is.



– Volt példa arra, hogy egy megrendelő leírta / elmondta, hogy konkrétan mit szeretne, és az igényeinek megfelelően készítettetek el egy alkotást?


– Az utóbbi időben szinte csak így készülnek a textiljeink. A kiállítások, kézműves vásárok, rendezvények hiánya miatt nem tudunk személyes kapcsolatot tartani a vevőinkkel.


– Úgy tudom, hogy a Ritmus Tánc- és Mozgásművészeti Egyesület gálaműsorának gyönyörű díszlete is a Kockiás Foltműhelyben készül. Ennek kulisszáiba be tudnál avatni?


– Örömmel vettük Vincze Szilvia felkérését, hogy a táncgála színpadát öltöztessük, díszítsük. Nem csak az egyesületben eredményesen versenyző gyerekek kovácsolódtak össze igazi kis csapattá, hanem a háttérben szorgoskodó szülők is. Lányaink révén mi is tagjai lehetünk a Ritmus-családnak. Így már magától értetődő volt, hogy a gála körüli teendőkben mi is kivesszük a részünket. Jó hangulatban, közösen készítettük el itthon az aktuális dekorációs elemeket: papírvirágokat, színes girlandokat, amik az előadások előtt a tervezett helyükre kerültek.


– A küszöbön van húsvét. Készültök valamilyen alkotással az ünnepkörre?


– Az előző években megszeretett nyuszikánké ismét a főszerep, készült belőle textilfigura, de felkerült párnára, hátizsákra is. Színes, vidám kis ajtódíszekkel is készültünk. Újdonságként egyedi összeállítású „Nyusziboxokat” hoztunk.


– Van-e valamilyen tervetek a jövőre nézve, amit szeretnétek megvalósítani?


– Mindenképpen szeretnénk az online térben való megjelenésünket erősíteni. Új webes felületet tervezünk, apró csiszolások vannak már csak hátra, mielőtt a nagyközönségnek megmutatnánk.



Fotók: Kockiás Foltműhely, Riport: Kelemen Gábor