Búvárkodás a siker titkai között

Interjú a miniszteri kitüntetésben részesült Hédl Sándor zirci vállalkozóval

A gazdaság érdekében végzett kimagasló, példamutató tevékenységéért a „Magyar Gazdaságért Díjat” adományozta a Nemzetgazdasági Miniszter Hédl Sándor zirci vállalkozó, a Bakony Elektronika Kft. ügyvezetője részére. A kitüntetés átadására múlt év végén a Művészetek Palotájában, a Vállalkozók Napján került sor.

Hédl Sándor munkásságát már többször elismerték, volt az „Év Vállalkozója”, de a most kapott díj minden eddiginél nívósabb, ezt mindössze öten kaphatják meg évente az országban. Miközben a vasút mellett egyre terebélyesedő családi vállalkozásban jelenleg is zajlik a termelés, a Bakony Elektronika Kft. erdő alatti székhelyén ülünk le beszélgetni, ahol megszülettek a magyar gazdaság fejlődését szolgáló és a városunk hírnevét is öregbítő ötletek.

Hédl Sándor mutatja a „Magyar Gazdaságért Díj” miniszteri elismerő oklevelét

– Milyen érzésekkel töltötte el a kitüntetés? Meglepetésként érte, vagy számított rá?

– Nem sokkal a díjátadó előtt értesültem róla, hogy kapok egy ilyen kitüntetést. Örülök neki nagyon, annak, hogy valaki egy ilyen nívós elismerésben részesül, valami okának kell lenni. Egyrészt a közéletben való részvételem, másrészt a tények, amelyek mutatják, hogy itt épületcsarnokok létesültek az elmúlt hat-nyolc évben, komoly fejlesztéseket hajtottunk végre, sok új termékünk jelent meg a piacon, sikerült megteremtenünk a versenyképesség feltételeit. Különböző konferenciákon, szakmai kollégiumokon veszek részt, hétfőn voltam például a kkv-ház budapesti pénzügyminisztériumi délutánján, ahol a legújabb elképzelésekről volt szó, s itt megtudja az ember, hogy mit kell csinálni, mi várható. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy vállalkozó tájékozódjon, mert ha csak a munkával vagyok elfoglalva, és nem nézek utána az új dolgoknak, akkor nem tudom, hogy milyen irányba megyünk. Ha teljesítményt akarok növelni valamilyen módon, akkor az elkövetkezendő öt évben digitalizálni kell, technikát kell tenni a dolgozók keze alá, segíteni a munkájukat. A jövő képként megjelenik előttünk, és mi mindig ebből próbálunk gazdálkodni, létezni. Visszatérve a kérdésre, a díj nagyon meglepett, de ez olyan volt, mint a Fischer Iván a színpadon, amikor megkapta a Prima Primissima Díjat, és megkérdezték tőle, hogyan vélekedik a díjról, mennyire volt ez számára meglepetés. A választ, amit erre adott, cégünkre is értelmezhető: „háttal állok a közönségnek, dirigálok, vezényelek, s közben összevissza játszik a zenekar, most nem kaptam volna meg ezt a díjat”. Tehát ahhoz, hogy a vezető kapjon egy ilyen díjat, kell az egész cég: az emberek szakmunkája, teljesítőképessége, hogy kiemelkedőt próbáljon mindenki produkálni, s ne az legyen cél, hogy a napi nyolc óra teljen le.

A „Magyar Gazdaságért Díj” emlékplakettjén gróf Széchenyi István mellképe látható

– Egyedül volt a díjátadón, vagy elkísérte a családja is?

– Attila fiam kísért el. Nálunk az a szerencse, hogy családi vállalkozás vagyunk. Amíg a fiúk nem végezték el az iskolát, egyedül vittem a vállalkozást húsz évig. Megéltünk, léteztünk, alkalmazottaink voltak, de az előrelépés, a továbbfejlesztés nem volt lehetséges. A két srác közül az egyik gépész, a másik villamosmérnök szakon végzett. A villamosmérnökkel, Attilával nem volt gondom, mert teljes egészében átvette tőlem az elektronikának az eddigi volumenét, a piacaimat, üzleti köreimet. A másik gyerekkel volt problémám, aki megkérdezte, hogy a gépész végzettségével mit csináljon nálunk, egy elektronikai cégnél, elmenne inkább nyugatra. Na, akkor kértem két hét gondolkodási időt, és a két hét alatt megkerestem egy autóipari céget azzal, hogy a beszállítója szeretnék lenni. A Valeo-nál kaptam olyan munkát, amelyhez hirtelen nyolc operátori felvételt tudtunk eszközölni, s ezzel a másik fiam, a Péter átvette a gépészetnek az autóipari-beszállítói vonalát. Tizenhat éve vagyunk autóipari beszállítók az ehhez szükséges minősítéssel, negyven fővel dolgozunk be a veszprémi cégnek Zircről. Három éve pedig már önálló gyártók is vagyunk autóipari vonalon, teherautókhoz gyártunk olyan alkatrészeket, amelyeket máshol nem állítanak elő. Mindkét fiam itt maradt tehát a cégemben, unokák is vannak, tehát valószínűleg megy tovább az egész. Két család, egy helyen, mindkét fiú azon a területen, amihez ért.

A fenti képen jobbról Hédl Attila, a lenti képen balról Hédl Péter – önállóan vezetik már a céget, és részesei annak a sikertörténetnek, melynek alapjait édesapjuk teremtette meg (Fotó: archív)

– Hogyan indult a vállalkozói pályafutása? Ezt a kreativitást, ami önre jellemző, örökölte esetleg valahonnan?

– Minden családnak van egy előmenetele, nálunk sem volt ez másként. Édesapám iparos ember volt, ráadásul „maszek”, akiket nem igazán szeretett a régi rendszer. Faipari asztalosmester volt, hintókat, hintóalkatrészeket, különböző olyan faipari termékeket gyártott, amelyek a piacon eladhatók voltak. A végén, a váltás időszakában szerszámnyeleket gyártott, s szállított az ország különböző részeibe, a honvédségnek például nagyon sokat. A család két férfitagja, József és én nem maradtunk a faiparnál. Az öcsém gépész lett, én pedig a villamos-, híradásipari vonalon indultam el. Édesapám halála után a család felszámolta a faipari részleget, de a „beoltott gén”, hogy vállalkozzunk, az bennünk volt. Kezdetben még nem vállalkoztam, hanem a honvédségtől egy ötéves szerződést írtam alá a dudari bányánál, ahol villamos-diszpécserként dolgoztam a föld alatt. Ott sok megrázó esettel találkoztam, s szakmai kihívást jelent számomra a problémák megoldása. Számtalan újításom volt a bányánál, többek között egy olyan találmány, aminek az értékesítéséből meg tudtam vásárolni egy balatoni telket. 1976-ban otthagytam a bányát, és elmentem egy színes televízió szervizbe, hozzám tartozott nyolc község a környékből. Mindez ’80 karácsonyáig tartott, amikor a televíziós „Felkínálom” című műsorba bekerültem két szabadalmammal. A két termék értékesítése után döntöttem úgy, hogy elindítok egy vállalkozást. 1981-ben, a Patkó Vendéglővel szembeni kis bérleményben kezdtük három fővel, „garázstechnikával”. ’86-ig magánvállalkozóként vittem nyolc emberrel, 1986 és ’90 között pedig egy budapesti építőipari kisszövetkezetnek voltunk a zirci melléküzemága. Amikor a kisszövetkezeteket lezárták és kft-ékké alakultak, társasági formát választva mi is kft-vé alakultunk, és egy partneremmel 1990-ben megalapítottuk a Bakony Elektronika céget. 1998-ban kivásároltam a cégtársam részét, és innentől kezdve kizárólag családi vállalkozásként működünk.

– Így év elején egy kicsit érdemes mindig vissza- és előretekinteni. Jelentős esemény történt tavaly a cég életében, áprilisban átadásra került az új üzemcsarnok és az okirat, amely a Magyar Kormány 74 millió forintos vissza nem térítendő támogatásáról szólt a vállalat piac- és kapacitásbővítő fejlesztésére. Milyen módon szolgálja ez a cég jövőjét?

– Ha röviden kell válaszolni: a teljes évünk lekötve. A Bakony Elektronika Kft. négyféle tevékenységet folytat, négy önálló szakterület van nálunk a cégnél, abból kettő a Valeo területe – egy késztermékgyártás és egy anyag-előkészítés –, van egy Pepperl+Fuchs részlegünk, és van az alaprészlegünk, az elektronika. A négy részlegből szerződések köttetnek ebben az évben a gyártásnál is és a saját fejlesztéseknél is. Vannak olyan saját, új termékeink, amelyek annyira piacképesek, hogy jelen pillanatban exporton vagyunk, karácsony előtt már Horvátországban kezdtük el a telepítéseinket, egy gyorséttermi láncnak a teljes épületfelügyeleti rendszerét innen irányítjuk Zircről. Magyarországon is immár két éve az egyik nagy üzletláncnak a teljes épületfelügyeleti rendszerét mi szállítjuk. Azon kívül vannak nagyobb cégek, melyeknél a teljes gyári belső felügyeleti rendszert kiépítettük, egészen a gyártástechnológiáig lemegyünk. A Pepperl+Fuchs-sal tavaly januárban kezdődött a kapcsolatunk, húszfős létszámmal, és várhatóan bővíteni fognak idén velünk, tehát lesznek olyan munkák, melyek kijönnek hozzánk gyártásra. Nagyon jó a kapcsolatunk a gyár német igazgatójával és a helyi vezetéssel is Veszprémben. A Valeo-val ötéves szerződésünk van, amiből még három év hátra van, de szeretném, ha folytatódna, bővülne a kapcsolat. Tehát összességében elmondható, hogy a Bakony Elektronika kapacitása a 2019-es évre le van kötve.

Az új üzemcsarnok átadóján Lepsényi István (elöl balról), a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságfejlesztésért és –szabályozásért felelős államtitkára is megismerte a zirci cég fejlesztéseit

– Hány foglalkoztatottja van jelenleg a cégnek?

– Most léptünk ki a kis kkv-k szintjéről, cégünk jelenleg hetven fő fölötti létszámmal dolgozik, és így 2019. január 1-től középvállalat lettünk. A terület bővítése céljából vásároltunk még háromezer négyzetmétert, hogy egy szerelőcsarnok és egy raktár kiépülhessen. Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy nálunk egy műszak van, ami szociális érdekeltség. A délutáni műszakban ugyanis nem tudnék helyet biztosítani túlórának meg elcsúsztatásnak sem. Tehát ha valaki reggel a gyermekét viszi hétre, fél nyolcra, akkor azt mondjuk, hogy jöjjön fél nyolcra, és maradjon fél négyig. Túlórát nem rendelünk el, csak kivételes esetben, viszont engedélyezzük azt, lehetőség van rá. Nálunk nincs fluktuáció – ugyan tudnám pótolni a kiugró munkavállalót –, mindenki tartja a helyét.

– Hogy látja, fejlődhet nagyvállalattá a cég, van egyáltalán ilyen terv?

– Hangsúlyozom, hogy mi családi vállalkozás vagyunk. Van egy bizonyos szint, ameddig érdemes elmenni. Ez a 70-80, száz alatti fő, ami még családilag kezelhető. A továbbiakban inkább technológiailag fogunk váltani, de létszámban nem nagyon bővülünk. Új gyártósorokhoz elképzelhető, hogy veszünk fel embereket, de száz fő fölé nem megyünk. Inkább a gépesítéssel próbálunk segíteni a dolgozóinknak, hogy könnyebben elvégezzék a munkát. Továbbra is én vagyok az ügyvezető, de a két fiam viszi a céget önállóan. Napi kapcsolatban vagyunk, mindig tájékoztatnak a történésekről. Az itthoni műhelyben célgépeket csinálgatok, ami jól kiegészíti a nyugdíj-tevékenységemet.

A képen látható kapcsoló egy teljesen új termékük, amely a naplemente -6 fokánál indítja el a közvilágítást és a napfelkelte -6 fokánál kapcsolja ki – automata vezérlőrendszer, energiatakarékos

– Mire a legbüszkébb az eddigi munkássága során?

– Amire a legbüszkébb vagyok, s mindig is ez volt az álmom, hogy ha önálló tevékenységre vállalkozom, akkor itt a térségben munkát tudjak adni az embereknek. Annak a munkának, amit adok, örüljenek, szeressék, amit csinálnak, és tényleg ilyen családias, otthonos hangulatú a berendezkedésünk. Azt szeretném, és abban vagyok érdekelt, hogy ha valaki megáll reggel az üzem bejáratánál, ne nyúljon a gyomrához, hanem arra a nyolc órára, amire idejött hozzánk, a napi gondjait is le tudja vetkőzni, és felszabadultan hozza azt a teljesítményt, amit mi elvárunk tőle.

– A hobbijáról, szabadidő-eltöltéséről mit tudhatunk?

– Szabadidőmben vadászom, búvárkodom, szeretem a mélységet. Negyven-ötven méterre le szoktam merülni, hamar eltűnök, ha valaki velem van, akkor annak vissza kell fognia. Az Adriára szoktam elmenni évente egy-két alkalommal búvárkodni. Azon kívül minden szerdán ultiparti van itt nálunk. Szenvedélyem a halászlé, tizennyolc éve minden pénteken halászlét eszem. Ha a családdal éppen lent vagyok a Balatonon, akkor is hazajövök délután halászlét főzni, megvacsorázunk a baráti társasággal, beszélgetünk egy kicsit, aztán indulok vissza a családhoz. Tagja vagyok az Öreg-Bakony Barátai Egyesületnek, minden csütörtökön találkozunk. Április végén Csángóföldre készülünk az egyesülettel egy hétre, vonattal utazunk majd. Szeretem a tengert, a nyáron egy nagy Földközi-tengeri hajóútra készülök.

Kelemen Gábor