Búcsú Prémné Koczner Éva védőnőtől


Búcsú Prémné Koczner Éva védőnő kollégánktól


Nagyon nehéz feladat elé állítottál, Éva! Intézményvezetőként talán a legnehezebb! De nem engedhetlek el szó nélkül…

Amikor októberben megkerestél és elmondtad, hogy gond van, talán láttad a döbbenetet az arcomon, mert rögtön, nevetve hozzátetted, hogy januárban már dolgozni fogsz! Ebben kicsit kételkedtem, de olyan meggyőző voltál és optimista, hogy elhittem, mert hinni akartam!

Aztán elkezdődött ez a rémálom! Ez az öt hónap, nekünk kívülállóként gyorsan elment, de neked vánszorogva teltek a percek, napok, hetek… Sokszor beszéltünk telefonon és váltottunk sms-t, Te voltál ekkor is az optimistább, pedig elmondásod szerint nagyon nehéz napjaid voltak! És elérkezett végre a nagy műtét, amiben mindannyian bíztunk! Előtte nap beszéltünk és tudtam – a hangodból ítélve –, hogy sikerülni fog, mert sikerülnie kell! És így is lett, írtad az sms-t, hogy nagyon jól vagy! Nagy kő esett le a szívemről, hogy ezt is megcsináltad! Majd három nap múlva jött a hír, hogy az újabb műtét már sok volt, Te talán nem is, de a szerveid feladták! Letaglózva hallottuk a szomorú hírt, amit napokig emésztettünk, mert felfoghatatlan volt!

Victor Hugo írta: „Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozz onnan, ahonnan elmész.

Te így éltél, bár nem észrevétlenül, hiszen mind Bakonynána, mind pedig Dudar települések aktív tagja voltál! Példát vehettünk Rólad kitartásból, hűségből, ember- és munkaszeretetből. Hogy kiváló szakember voltál, megyei és minisztériumi oklevelek, elismerések bizonyítják.

Nehéz helyzetben lesz, aki utánad végzi a védőnői munkát ezen a két településen, magasra tetted a mércét!

Intézményünk – a Zirci Járás Szociális Szolgáltató Központ – saját hallottjának tekint!

Búcsúzunk Tőled!

ÉG VELED, ÉVA!


Nagyné Fáró Katalin