Búcsú Petrovics Ilona védőnő kollégánktól


Öt hónapja írtam ilyen sorokat és akkor nem gondoltam, hogy ez még egyszer megismétlődik, hogy kollégától kell végső búcsút venni! Azt, hogy ilyen rövid idő múlva, azt, hogy a védőnők közül és azt, hogy ilyen fiatal munkatársunkat kell elengedni… ez felfoghatatlan!


Munkád során sokszor leptél meg bennünket kérdéseiddel, kijelentéseiddel. Így volt ez most is! Pénteken a kolléganőidnek azt mondtad, „este felszállok a buszra, szombaton fürdök a tengerben, éjjel hazajövök és hétfőn itt is leszek”. És vasárnap reggel megjelentek a képek, hírek a tragikus buszbalesetről. Később megtudtam, Te is azon a buszon voltál... Vasárnap délután még reménykedtünk, de este már tudtuk, reggel nem jössz, pedig megígérted! Ilyen még nem volt, ha valamit megígértél, azt készpénznek lehetett venni!


Hosszútávra terveztél – ha védőnőként nyugdíjba vonulsz, gyógypedagógusként akartál dolgozni –, ezért 2 éve elkezdtél tanulni. Tudásodat kollégáidnak – néha, ha nem is akarták, akkor is – átadtad!


35 éve vagy a pályán, 1986. július 1-től. Intézményünkhöz 2004. július 1-től tartozol. Ez alatt az idő alatt nagyon sok szakmai elismerésben részesültél: 2005-ben a teljes kollektíva Miniszteri dicséretet kapott, és még ebben az évben a Magyar Védőnők Egyesület MAVE-díjat adományozott Neked. 2014-ben a Megyei Önkormányzat elismerő oklevelét vehetted át a Védőnők Napja alkalmából. Ugyanebben az évben Zirc Város Közszolgálatáért az egészségügy területén végzett kimagasló munkáért kaptál kitüntetést. 2017. június 13-án Miniszteri Elismerő Oklevéllel jutalmazták védőnői munkádat! Ez alatt az idő alatt a szakmában elismert, sokak által ismert lettél! Nagyon fogsz hiányozni a védőnők nagy családjából!


És ahogy Évának írtam, Rád is illik Victor Hugo írása: „Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozz onnan, ahonnan elmész.”


Nagyon hiányzol nekünk, a közvetlen és távolabbi kollégáidnak, a gondozottaidnak!


Intézményünk – a Zirci Járás Szociális Szolgáltató Központ – saját hallottjának tekint! Búcsúzunk Tőled!


Nyugodj békében!


Nagyné Fáró Katalin


Búcsú Kolléganőnktől, Petrovics Ilonától!


Amikor utoljára elköszöntünk egymástól, nem tudhattuk, hogy ez lesz az utolsó.


Azon a bizonyos vasárnapon, minden megváltozott… valami összetört!


Azóta, nap, mint nap, mikor belépünk közös irodánkba, fájón szembesülünk vele, hogy üres a széked, íróasztalod már nem borítják papírok.


Nem hallgathatjuk többé történeteidet, és már nem verik vissza a falak jóízű kacajaidat. Nélküled a helyünk már nem ugyanaz a hely többé. Munkád során mindannyiunknak példát mutattál az igyekezeteddel, eltökéltséggel és azzal a szeretettel, amivel számos családnak nyújtottál segítséget. Jókedved mindig ragadós volt, és jellemeddel mindig üde színfolt voltál közöttünk.


Ízig-vérig védőnő voltál!


Most mindannyian megrendülve állunk, és szomorúan kell előrefelé néznünk. Szomorúan, mert már nem vagy közöttünk, de a szép emlékeket, amiket veled együtt átéltünk, a szívünkbe zárjuk, amíg csak élünk!


„A mélybe csak tested merült el,
csak ő tűnt el a föld alatt,
de lényed lényege ezer felé
szóródva is köztünk maradt.” (Keszei István)


Ég Veled, Ili!


Munkatársaid: Zirci Járás Védőnői kollektívája