BOROSS LÁSZLÓ: AZ ORSZÁGZÁSZLÓ MOZGALOM TÖRTÉNETE


TRIANON…


Ez a szó minden magyar ember tudatába mélységesen és kitörölhetetlenül bevésődött. Nemzetünk tragédiája volt ez, hiszen az ország területének kétharmadát elcsatolták, s mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain. Ez a mélységes, szívbemarkoló fájdalom hozta létre az Országzászló Mozgalmat, melynek történetét a diktátum aláírásának 100. évfordulója alkalmából idézzük fel.


Az Osztrák-Magyar Monarchia része voltunk, de a döntések Bécsben születtek. Még akkor is, amikor a szerb földalatti mozgalom vezéralakja, Apis beszervez egy szerencsétlen diákot, Gavrilo Principet, aki 1914. június 28-án lelövi Ferenc Ferdinánd trónörököst, s ennek nyomán az osztrákok kirobbantják az első világháborút. Nékünk, magyaroknak ebben semmi szerepünk sem volt, csak belerángattak minket. A háború végén aztán rajtunk verték el a port, s az osztrákok – a háború kirobbantói – némi veszteséggel ugyan, de megúszták.


A trianoni békekötésnél a magyar felet nemhogy a tárgyalóasztalhoz, de még az előszobába sem engedték be. (1919. január 18.) Ezért élünk azzal a szóhasználattal, hogy ez „békediktátum” volt.


Fokozta nehéz helyzetünket az a tény, hogy az 1919-ben Magyarországon hatalomra jutó Károlyi Kormány és az azt követő Tanácsköztársaság kommunista eszméinek terjedése megfertőzheti a nyugati birodalmakat is.


Románia, aki először hadban állt az Osztrák-Magyar Monarchiával, vereséget szenvedve békét kötött, majd amikor a helyzet úgy alakult, a háború vége felé ismét átállt az Antanthoz, s kétszeres árulása fejében megkapta Erdélyt és a Párciumot. Magyarország csak az „ítélethirdetésre”, Versailles Nagy-Trianon tükörtermében az aláírásra volt hivatalos 1920. június 4-én.


„A Szövetséges és Társult Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy Magyarország és szövetségesei, mint e veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint polgáraik az Ausztria-Magyarország és szövetségesei támadása folytán rájuk kényszerített háború következményeképpen elszenvedtek.” (Az 1920. június 4. napján Trianonban kötött békeszerződés 161. cikke.)


Ez a súlyos igazságtalanság forgatta meg a kést a magyarok szívében Magyarországon és az elcsatolt országrészekben egyaránt. Ez a mélységes, szívbemarkoló fájdalom hozta létre az Országzászló Mozgalmat.


Az aláírást követően a magyar kormányküldöttség, Benárd Ágost küldöttségvezető (középen, balra cilinderrel a kezében) és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és államtitkár (jobbra fedetlen fővel), elhagyja az aláírás helyszínét, a Nagy-Trianon kastélyt

„Az a nemzet, mely nem bízik a maga erejében és beletörődik abba, hogy mások irányítsák a sorsát, az a nemzet megérett a pusztulásra.” (dr. Urmánczy Nándor, 1921)


Báró Urmánczy Nándor (1868–1940) Topliczán született (ma Maroshévíz), elemi iskoláit itt végezte, középiskoláit Brassóban, majd Budapesten jogot tanult és itt szerzett jogi doktorátust. Ekkorra már tökéletesen beszélt németül, angolul és románul. 1884 és 1902 között közfeladatokat vállalt, volt főszolgabíró Kis-Küküllő vármegyében, Maros–Torda vármegyében jegyző, majd főszolgabíró. Ebben az időben verseket, novellákat is írt. 1917-ben önként bevonult katonának. Hősiességéért vitézségi érmet kapott.


Az ő kezdeményezésére készült el a Szabadság téren az Észak–Dél–Kelet–Nyugat szoborcsoport, amelyet azonban a kommunisták 1945 februárjában elpusztítottak.


„Igazán nagy gondolatok csak történelmi időkben, egy nemzet sorsfordító pillanataiban születnek.” A Szabadság téren felállított négy szobor a négy égtáj felé szétszakított magyarságot jelképezi.

A nemzeti lobogó egy ország együvé tartozásának szent jelképe. Az elszakított országrészek magyarságának egyetlen – az összetartozást megszemélyesítő – mentsvára az Urmánczy Nándor örmény származású országgyűlési képviselő által elindított Országzászló Mozgalom. ”A magyar zászló szimbóluma, érzékelhető kifejezője a magyar állam eszméjének. Zászlónk sorsa azonos a magyar állam sorsával. A megszállás alatt lévő végekről száműzték, sőt bűnjelként kezelték a magyar zászlót is. A magyar zászlóban tehát érzékelhető módon jelképezve látjuk és tiszteljük a magyar impériumot. Az Országzászló még ennél is többet jelent, ez nem csak szimbóluma a magyar állameszmének, hanem az új harcos eszköze és jelképe annak az elszánt, tántoríthatatlan küzdelemnek, melynek célja az, hogy Szent István birodalmának minden népe és minden talpalatnyi földje visszakerüljön, és újra egyesüljön az ezeréves magyar impérium alatt.” (Dr. Farkas Endre, A Bácskaiak Szövetségének ügyvezető alelnöke.) (Wikipédia)


Az első úgynevezett ”Ereklyés Országzászló” felállításáról a Védő Ligák Szövetségének utódjaként 1925-ben jött létre az Urmánczy Nándor vezetése alatt működő Honvédelmi Párt, illetve a Magyar Szövetség szerveként a Szabadságtéri Országzászló Kitűzését Előkészítő Bizottság. A tervben szerepelt; „Egy olyan emlékművet létesítsenek, amely félárbocra húzott lobogó állandóan hirdeti a magyar egység és a magyar feltámadás gondolatát, de egyúttal emlékeztet az elszakított területekre és elszakított véreinkre is.”


Ereklyeként az ország minden településéről és az elszakított országrészek településeiről is egy-egy rögöt szereztek be, amelyet az emlékmű ereklyetartójában helyeztek el.


Az ereklyetartó zárófedelén az alábbi feliratot helyezték el:


„Tudd meg óh ember, hogy e helyen Nagy-Magyarország vérrel, könnyel és verejtékkel megszentelt földjén állsz.”


Az avatásra 1928. augusztus 20-án, Szent István ünnepén került sor. Az Országzászló előtt virágágy pompázott, amelyben a történelmi és a trianoni ország földrajzi térképe és a „Nemzeti Hiszekegy” földből kinőtt virágokkal volt kirakva. A zászlón az angyalokkal körülölelt alappajzsos címer, a zászlórúd tetején pedig egy esküre emelt kéz volt látható. A zászlót félárbocra eresztették vissza. A zászlórúdon mindig félárbocra volt engedve a nemzeti lobogó. Ez fejezte ki a trianoni döntés elleni tiltakozást és a Nagy-Magyarországhoz való ragaszkodást. A lobogót csak az 1938-1941 között végbement területgyarapodások alkalmával vonták fel egy-egy hétre az árboc csúcsáig.


Még 1920-ban az Urmánczy Nándor vezetésével megalakult Védő Ligák Szövetsége pályázatot írt ki a nemzet összetartozását kifejező rövid ima vagy fohász megalkotására. A győztes Papp-Váry Elemérné, Sziklay Szeréna „Hitvallás” című verse volt, a „Nemzeti Hiszekegy”:


Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,

Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában.

Az Ereklyés Országzászló felavatása Budapesten, a Szabadság téren, 1928. augusztus 20.



Ezt követően sorra létesültek Országzászló Emlékművek Magyarországon és az elcsatolt területeken egyaránt.


A Zirci Országzászlót 1937. június 20-án avatták fel.


Budapest, Szabadság tér - Balról a az Ereklyés Országzászló, a fenti képen a virágokból kialakított Magyar Hiszekegy

Az Észak-Dél-Kelet-Nyugat szoborcsoport a Szabadság téren

Kárpátalja, Beregszász – a hajdani Törvényház, ma egyetem az ősi helyreállított címerrel

Maradhat ez így? – Szórólap egy erdélyi kerítésen

Az Urmánczy Kastély egykor Maroshévízen

Az Urmánczy Kastély manapság Maroshévízen

Maroshévíz – Templomkert

Maroshévíz, Templomkert –

Dr. Urmánczy Nándor mellszobra

Maroshévíz – Dr. Urmánczy Nándor végső nyughelye

Dr. Urmánczy Nándor sírfelirata



FORRÁSOK:


· INVICTUS – Az ember, akit nem győztek le. 2011. szeptember. Urmánczy Nándor 1868–1940. Fráter Olivér történész. Dr. Urmánczy Nándor Egyesület kiadványa.


· WIKIPÉDIA: Trianoni békeszerződés


· FOTÓK: SzoborLap.hu, Fortepan archív felvételek. Boross László: Maroshévíz ma.