A bakony fővárosa

archívum - esemény

archívum - hírek

A Béla elfogad, befogad, szeret, és már elmúlt hatvan

A tavalyi évben volt hatvanéves a III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola. A jubileumot most egy nagyszabású rendezvénnyel ünnepelték Béla-névnaphoz kapcsolódóan. Színes kavalkád várta a régi iskolájába visszatérő diákokat, pedagógusokat, munkatársakat, és egy egész emlékcsokrot kaphattunk ajándékba az elmúlt hatvan évből.


Nagy volt a sürgés-forgás a gimnázium földszinti aulájában. Szívüknél „Segíthetek?” feliratú táblácskát viselő diáklányok igazították útba az „összevont osztálytalálkozóra” érkezőket. Akik regisztráltak a programra, a jegyük mellett átvehettek ajándékként egy a jubileumra emlékeztető üvegpoharat. A kivetítőről archív fotók és régi tablóképek peregtek, majd egyszer csak, hirtelen megszólalt a csengő.


Balázsné Györek Zsuzsanna, az intézmény vezetője egy olyan igazgatói irodából előbújva köszöntötte a vendégeket, ahová aztán bárki bemehetett és még meg is örökíthette a pillanatokat: bemutatta Bittmann Zoltánt, a gimnázium diákját, aki Földváriné Lajtafalvi Katalin művészeti intézményvezető-helyettessel és még sok segítővel hozott létre egy retró kiállítást a hatvanéves évforduló alkalmából.

A gimnázium első évfolyamának diákjai az „igazgatói irodában” – érdeklődve nézték a kiállított relikviákat

A retró kiállítás bemutatja, hogy milyen volt az intézmény korai szakaszában egy igazgatói iroda, ugyanakkor helyet kaptak régi diákemlékek is: többek között iskolai egyensapka a gimnázium címerével, orosz szótár, írógép, és még néhány olyan tárgy, mely ezt a korszakot hűen tükrözi.

„Az én generációm talán már nem is tudja, milyen az írógép hangja, ahogy betűt vet a papírra. Ma már elképzelhetetlen az enyhén kávéillatú és cigarettafüstös iroda, melynek közepén a nagyfőnök dolgozik. Akkoriban más volt a légkör, de a visszaemlékezésekből, amelyeket sorra elolvastam, mindig a családias jelző volt számomra a legszembetűnőbb. Mivel kis létszámú iskola volt akkor is és most is az, ezért mindenki ismer mindenkit, és segítik egymást. Nagy örömmel tölt el, hogy mi is ezt a vonalat visszük tovább, ezzel is öregbítve iskolánk hírnevét” – mondta a kiállítás megalkotásában vezérszerepet játszó bélás diák.

Bittmann Zoltán az intézmény pedagógusainak közreműködésével egy letűnt kor kis darabkáját támasztotta fel a jubileumra

Az iskola ünnepi díszekbe öltöző tornatermében szép számmal egybegyűlteket Bárányosné Drácz Dóra, a házigazda intézmény magyar-német szakos tanára köszöntötte és vezette az ünnepi műsort.

Bárányosné Drácz Dóra tanárnő visszaemlékezők és fellépők hosszú sorát szólította a pódiumhoz

„Szerelem első látásra, ami azóta is tart”

– így jellemezte megnyitójában az általa már több mint tíz éve vezetett intézményt Balázsné Györek Zsuzsanna, majd még sorolta tovább, milyen tulajdonságokkal rendelkezik a hatvanadik életévét betöltő Béla:

„töretlen lelkesedés, tenni akarás, különleges diákok, különleges tanárok és dolgozók, ez egy nagy család. Elfogadás, befogadás és szeretet.”


Soha nem felejti el azt a harmincegy évvel ezelőtti napot, amikor állásinterjúra érkezett a zirci gimnáziumba. Emlékszik a Veszprém és Zirc közötti csodálatos tájra, a Rákóczi téri útbaigazításra. Megnézte a kirakatban a ballagó osztály tablóját, a tanárokat, diákokat, de legfőképpen az igazgatónőt, akihez érkezett és aki kedvességével rögtön elvarázsolta őt. Jóleső érzéssel töltötte el a bizalom, hogy már az első beszélgetés után osztályfőnököt, diákmozgalmat segítő tanárt láttak benne. (Az első matematikaóráján az egyik diák viszont egészen mást láthatott a pályakezdő tanárnőben, hiszen amikor megállt az ajtóban, kedvesen felajánlott neki egy helyet maga mellett a padban…)


Az intézmény vezetője örömét fejezte ki, hogy ennyien elfogadták a meghívást és együtt ünnepelhetik az iskola hatvanadik születésnapját. Köszönetet mondott a rendezvény eredményes megvalósulását segítő munkatársainak, valamint a vállalkozásoknak, akik felajánlásaikkal emelték a rendezvény színvonalát. Kiemelte, hogy dr. Kovács Zoltán, térségünk országgyűlési képviselője is megtisztelte jelenlétével a rendezvényt, sőt a szervezőmunkában is nagy segítségükre volt. A köszöntő után pedig kiszólított a sok egykori bélás diák közül „felelni” egyet, akiről annyit mondott tömören: „sokra vitte”.

Balázsné Györek Zsuzsanna igazgatónő nyitotta meg a rendezvényt, „nagy családként” jellemezte a szülinapos közösséget

Nem ez volt az első alkalom, hogy Ottó Péter polgármestert ilyen nagy létszámú közönség hallgatta, de bevallotta őszintén, izgult, hiszen mint mondta, ennyi pedagógus előtt ritkán felel az ember.


Majd egy pillanatra városunk vezetője is a tanári katedrára lépett, s kijelentette, hogy az előtte felszólaló igazgatónő ötösre felelt véleménye szerint. Ilyenkor mindig nehéz a következő tanuló dolga, eszébe is jutottak a naplólapozgatás kellemetlen emlékei a középiskolás évekből. De sokkal inkább a pedagógusok és a diáktársak hagytak mély nyomot Ottó Péterben, azok az érzések, az a tudás, az az emberség, amelyet e falak között tapasztalt és szerzett meg. Ezért is tartotta nagyon fontosnak, hogy ez a nap arról szóljon, hogy az egykori diáktársak beszélgessenek egymással, idézzék fel emlékeiket.


A pedagógusok emberformáló, gondolkodást alakító jelentőségét ő is csak később értékelte, és hangsúlyozta, csupa nagybetűkkel lehet szólni azokról, akik akkoriban velük foglalkoztak. Két osztályfőnökét név szerint is kiemelte: Beke Gyulát, aki már sajnos nem lehet közöttünk, és Szűcs István Miklós művésztanárt. Kiemelte azt is, hogy

Zirc és térségében élők számára az által is nagyon sokat adott a hatvanéves iskola, hogy helyben találták meg azt az intézményt, amely megalapozta a jövőjüket, s nem kellett a cél érdekében, akár többezer órát, távolabb elérhető iskolákba utazással tölteniük.

Ottó Péter polgármester a zirci gimnázium jellemformáló, gondolkodást meghatározó szerepéről beszélt köszöntőjében

Nagy örömére szolgált a szervező intézménynek, hogy az első gimnáziumi osztály osztályfőnöke, Nádasi Elemér is elfogadta a meghívást a rendezvényre.


Köszöntőjében kifejtette, ugyan nem sokáig dolgozott ebben az iskolában, de később is az oktatás területén tevékenykedett. Nagyon szerette Zircet, azért is, mert sok bányász élt itt, akik tisztességes és becsületes emberek voltak, és ugyanezt el lehetett mondani a gyermekeikről is. Kiemelte azt is, hogy jeles, kitűnő tanulókat adott az első végzős osztály. Emlékszik, egyszer egy pályatársa arról érdeklődött, mi az oka annak, hogy ennyi diákot felvesznek egyetemre, főiskolára a zirci gimnáziumból. A válasza röviden csak ennyi volt: „Dolgoztunk”. Hozzátette, a pedagógusok azóta is rendesen dolgoznak, és ez meg is látszik. Sok sikert és további szép eredményeket kívánt az ünnepelt intézménynek.


Idén a szokottnál kicsit korábban csendült fel a Gaudeamus igitur, ráadásul egészen rendhagyó módon: Nádasi tanár úr tangoharmonikán kísért, osztályának tagjai, az „első gimisek” pedig együtt énekelték a ballagási nótát, és persze bekapcsolódott a többi, régi iskolájába visszaballagó diák is.

Nádasi Elemér zenei kíséretében a régi ballagási nótát éneklik az „öreg diákok”, jobbról dr. Kovács Zoltán, térségünk országgyűlési képviselője

A közönség nagy tapssal jutalmazta a meglepetésprodukciót.

„Tanár úrnak jelentem, az osztálylétszám negyvenhét, abból jelen vagyunk tizenhatan”

– fűzte hozzá frappánsan Pálinkás Rezső, a helyi közösségi élet aktív tagja és az iskolában elsőként végzett osztály egyik diákja, majd a következő pillanatban már őt is a mikrofon mögött láthattuk, egy fekete-fehér tablóképet lebegtetve a kezében.


Hangsúlyozta,

nagy szó volt a zirci járás életében, hogy elindult itt a gimnázium.

Akkor még az általános iskolában folyt az oktatás, és a magántanulókkal együtt több mint ötvenen voltak egy teremben. Felnőttek is részt vettek a képzésben, a dolgozók esti iskolájában is nagyon sokan tanultak. A gimnázium imént méltatott jó hírnevét diákszemmel is alátámasztotta és a már egy későbbi korból is példaként említett pedagógusi szerepet is megerősítette, a tanáraik felszínre tudták hozni a tudást a tanítványaikból. Osztályuk összetartását a mostani találkozásuk is hűen bizonyítja. A társai nevében is egy szál virággal köszöntötte az intézmény jelenlegi vezetőjét, sok örömet kívánva a munkájához.

Pálinkás Rezső a Zirci Gimnázium első végzős osztályának tablóját tartja a kezében – tizenhat tanuló most is itt volt közülük

A szintén egykori bélás diák, a jelenleg Csetényben pedagógusként dolgozó Mavizer Erzsébet gitárral kísért szólóprodukciója megalapozta a jó hangulatot az estéhez. Aki hallotta már őt előadóként, tudja, hogy egy igazi egyéniség, és a zeneszám előtti kis rövid felvezetőjében bevallotta, az egyénisége kialakulását a gimnáziumi évekre vezeti vissza.

A vidám hangulatú dal mögött bőven volt érzelem is, hiszen egy ismert amerikai dal általa magyar nyelvre átköltött szövegének címe úgy szólt: „Az iskola vár”.

Első osztályba készülő unokaöccsének írta, s most nagy örömmel hozta el a szerzeményt Zircre is.

„Az iskola vár” – énekelte egy ismert dallamra szabadon Mavizer Erzsébet, s bizony őt is visszavárta régi iskolája

– Ez az iskola nekem a szilárd tudást, az igényességet, a minden jóra, újra való nyitottságot adta. Ezeket az értékeket nagyszerű tanáraink táplálták belénk

– hallhattuk dr. Fodor Zsuzsanna nyugalmazott vármegyei múzeumigazgató beszédében, aki a gimnázium második évfolyamában végzett.


A pedagógusaiktól kapott, biztonságot jelentő, motiváló értékek kapaszkodónak bizonyultak számára a szegedi József Attila Tudományegyetemen is, oldották a kezdeti szorongását a már több időt külföldön töltő diplomata gyerekekkel és a nagy hírű középiskolákból érkező diáktársakkal szemben, nem utolsósorban sikeresen meg tudta oldani az előtte álló nehéz feladatokat. 1972-ben kezdte meg munkáját történész-muzeológusként a vármegyei múzeumi szervezetben, az ország akkori legjobb vidéki múzeumi intézményében, majd külföldi ösztöndíjakkal, nagy nemzetközi konferenciákon való részvétellel araszolt még feljebb, és ezek felsorolásánál is az iskolából hozott mintára hivatkozott.


Végül hangsúlyozta, hogy

erre a nagyszerű szellemi központra mindig is szüksége lesz Zirc városának és az egész régiónak.

A szép szakmai pályát befutó dr. Fodor Zsuzsanna számára sokszor szolgált hivatkozási alapul a zirci gimnázium

Varga Zoltánné, sok-sok diák Zsóka nénije negyven évig volt gazdasági vezetője az intézménynek. Emlékszik, amikor 1965-ben megkezdte a munkát, még több épület adott otthont a gimnáziumi képzésnek – főleg az apátság területén – a jelenlegi épület 1969-ben történő átadásáig.


Sorolta az ez idő alatt végbemenő nagyobb volumenű fejlesztéseket: teniszpályák kerültek kialakításra, magastető és új emelet épült ki, parkettázták a tornatermet, és húsz év után új padlóburkolatot kaptak a belső helyiségek, amelyeket évről évre ki is meszeltek. Ugyanakkor Dobó István egri várkapitányt idézve azt is hangsúlyozta, hogy

„A vár ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében”: önmagában semmit nem érne az épület, ha nincsenek a lelkiismeretes, áldozatos, jól felkészült tanárok, ők adták és adják a mai napig a legfőbb vonzerőt és megtartó erőt az itt tanuló diákoknak.

Családjának több tagja, a húga és három gyermeke is ebben az iskolában érettségizett. „Büszke vagyok rá, hogy munkámmal a III. Béla Gimnáziumot szolgálhattam” – zárta gondolatait Zsóka néni.

Varga Zoltánné a hűség mintaképe, első és egyetlen munkahelye volt a zirci gimnázium. Nem véletlenül pillant felfelé: a magastető és a művészeti oktatásnak helyet adó emeleti ráépítés is gazdasági vezetésének idejében történt

Az emlékezők sorát Magyar Lászlóné zárta, aki 1988-tól 2006-ig volt az intézmény vezetője.

Az iskola elmúlt hatvan évének szerkezeti változásairól beszélt. 1962-ben általános gimnáziumi programmal indult az oktatás és különböző helyszíneken folyt. Az 1968-69-es tanév volt az első, amely már a kor színvonalának megfelelően felszerelt új épületben zajlott.


Az intézmény Zirc alapításának 800 éves évfordulóján, 1982-ben vette fel III. Béla nevét, majd öt évvel később felavatták a névadó szobrát az iskola udvarán. Elmondta, a tanulólétszám csökkenése és Veszprémben új középiskolák indítása inspirálta az intézmény vezetését arra, hogy speciális oktatással bővítsék az általános tagozatot. Előbb az emelt szintű német nyelvoktatást vezették be, amely ma is jól működik. Néhány évig élt csupán a hatosztályos gimnázium, illetve a német nemzetiségi oktatás. Az igazán nagy sikert a képzőművészeti tagozat bevezetése hozta meg, amelyet Szűcs István Miklós művésztanár álmodott meg és dolgozott ki. Egészen messziről, még a határon túlról is jelentkeztek diákok a később művészeti szakközépiskola, manapság pedig művészeti szakgimnázium néven működő képzésre. Mindez kiváltotta a kollégium igényét, melyet a Postás Üdülőben alakítottak ki. 2008-ban az alapfokú zenei oktatás is kapcsolódott a III. Bélához és így alakult ki az intézmény mai szerkezete.


Évente 250-300 tanulója volt az iskolának, közülük többen nagyon sokra vitték, büszkék rájuk, egyben minden tanítványukra, akik megtalálták helyüket az életben

– hangsúlyozta az egykori igazgató.

Balázsné Györek Zsuzsanna jelenlegi intézményvezető is érdeklődve hallgatja az egyik korábbi igazgató, Magyar Lászlóné visszaemlékezését

Az ünnepséget a zeneiskola tanárainak koncertje és a Ritmus Tánc- és Mozgásművészeti Egyesület III. Béla Gimnáziumban tanuló lánykvartettjének fellépése tette még színesebbé.

A komolyzenei blokkban közreműködött Buzásné Rezsőfi Lívia fuvolaművész, Tarcsay Beáta hegedűművész, zongorán kísért Varga Áron. Majd könnyedebb stílusként musicalválogatás is a színpadi műsorok részét képezte, a talpalávalóról egészen estig gondoskodó Summer Band zenekar tálalásában.

A kimondottan erre az alkalomra készített akrobatikus koreográfia bemutatása is részét képezte az ünnepi műsornak

Buzásné Rezsőfi Lívia fuvolaművészt Varga Áron kíséri zongorán

Tarcsay Beáta hegedűművész is megmutatta tudását a nagyérdeműnek

A Summer Band Zenekar volt a hangulatfelelős a III. Béla Gimnázium születésnapján

A jubileumi rendezvény napjának délelőttjén az órák nyitottak voltak a látogatók előtt és az öregdiákoknak egy vezetett iskolabejárásra is lehetőségük nyílt a tanítási idő alatt. A rendezvény idejére áruba bocsátották a diákok és tanárok kiállított képzőművészeti alkotásait, bizonyos munkákat pedig árverésre jelöltek ki. A Zirci Gimnázium megalakulásának és első tíz évének történetét feldolgozó könyvet is meg lehetett vásárolni. A támogatók jóvoltából tombolasorsolásra is sor került, melyen értékes ajándéktárgyak találtak gazdára.


Kelemen Gábor