Az összefogás negyven év múltán sem veszett ki a hívekből

Nemcsak Zirc várossá nyilvánításának kerek évfordulóját ünnepeljük idén: településünk református-evangélikus templomának felszentelése is éppen negyven évvel ezelőtt történt. A két gyülekezet hálaadó istentisztelettel adózott a jeles alkalomnak, és az új közösségi házért is köszönetet mondtak.

Harangzúgástól visszhangzott a József Attila utca szombat délelőtt, a késő őszi verőfényben, megteltek a negyven évvel ezelőtt felszentelt templom széksorai, voltak, akik az új közösségi házban, kivetítőn keresztül követték a hálaadó istentisztelet eseményét.

Egészen másként zajlott az építkezés akkoriban, mint most

– emlékezett vissza a negyven évvel ezelőtti eseményekre Szabó Vilmos Béla nyugalmazott esperes, aki evangélikus részről a templomépítő lelkész volt 1984-ben.

Soha nem felejti el, egy darut rendeltek, hogy a betongerendákat feltegyék a tetőre, ám amikor megérkezett a jármű, zuhogott az eső, a darusnak viszont időre kellett mennie máshová. Más lehetőség híján összefogtak az emberek, és ők végezték el a gép helyett a munkát. A harang beszerzése is kalandos úton történt – fűzte hozzá –, ami pedig a burkolatot illeti, szinte minden egyes négyzetméterhez kötődik valamilyen személyes emléke az esperesnek.

Sokat dolgoztak együtt a dudari református egyházközség tagjaival, így például nagy segítségükre volt az akkori dudari református gondnok, Papp József, megemlítette továbbá Sipos Lajos esperest és Nagy Gyula püspököt, aki anyagilag is támogatta evangélikus részről az építkezést.

Csodának nevezte, hogy az a pénzösszeg, amivel kezdték az építkezést, a munkálatok befejezését követően érintetlenül állt a kasszában.

Az ünnepi alkalomból Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke igehirdetéssel szolgált, köszöntőt mondott Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, Márkus Mihály, a Pápai Református Egyházmegye esperese, míg Vecsey Katalin református lelkész és Pápicsné Jakab Johanna Júlia evangélikus lelkész hálaadó gondolatait fogalmazta meg a templomért, melyen testvériesen osztoznak.

Az istentiszteleten az új református közösségi házért is hálát adtak.

Vecsey Katalin református lelkész arról beszélt, hogy Isten meghallgatta imádságaikat, és 2018-ban elkészítette annak lehetőségét, hogy belefoghassanak az építkezésbe állami támogatásból, az építkezés szándékát az egyházkerület is támogatta. Emellett köszönetét fejezte ki az egyházmegyétől kapott támogatásért és gyülekezeti tagjaik áldozatos adományáért.

Elmondta, hogy a koronavírus-járvány és a válsághelyzet lassította a munkálatokat, de végül a ház megépülhetett, legutóbb a teraszfeljáró korlát készült el, és már csak az udvar rendezése van hátra. Hangsúlyozta,

egyáltalán nem baj, hogy nem gyorsan hullott az ölükbe ez a ház, hiszen Isten ezáltal adott időt számukra, hogy megérjenek rá, felnőjenek hozzá. Az új létesítmény pedig csak úgy éri el célját, ha megtöltik azt élettel és tartalommal, sok-sok lelki, közösségi alkalmat terveznek itt tartani.

Majd átadta a szót két testvérüknek, akik különösen sokat tettek azért időráfordítással, odaszánásban, szakértelemben, hogy a ház megépülhetett.

A történet egészen a 2016-os év végéig nyúlik vissza – derült ki Puskás Balázs visszatekintéséből –, ekkor fogalmazódott meg egy pályázat benyújtásának gondolata, majd 2017-ben beadtak még egy pályázatot, melyen nyertek is támogatást, így a következő évben, az anyagi erőforrások ismeretében elkezdődhetett a gyülekezeti ház tervezése.

2019 januárjában megkapták az építési engedélyt, majd júniusban kitűzték a házat. A következő év végére szerkezetkész lett az épület, beépítésre kerültek a nyílászárók, elkészült a tető, de ahhoz, hogy

elnyerje végleges formáját a ház, szükség volt társadalmi munkára és adományokra is.

A mintegy száz négyzetméter alapterületű épület földszinti résszel és galériával is rendelkezik, s mintegy kilencven ülőhely fér el benne. A gyülekezeti házat olyan műszaki koncepcióval építették meg, hogy ezáltal lehetőség nyílhat a templom bővítésére is, amire annak befogadóképessége miatt szükség is lenne.

A ház létrejöttének másik fő közreműködője, Nagy Tamás Imre, a Zirci Református Egyházközség főgondnoka arra hívta fel a figyelmet, hogy

Isten igéjét, hívó szavát meg kell hallanunk, és Istennek hála mindig voltak olyan vezetők és hívek a templom negyvenéves történetében, akik engedelmeskedtek ennek a hívásnak, és éltek azokkal az alkalmakkal, amelyeket az Úr előkészített számukra.

Áldásnak nevezte azt is, hogy az imént szóló Puskás Balázs második otthonra lelt náluk, bekapcsolódhatott a gyülekezet életébe, és az ő szaktudása realizálódhatott az új közösségi házban.

Kettejük odaadó munkáját dr. Buda Imre gondnok, presbiter köszönte meg a gyülekezet nevében.

Kacsala István, Zirc város polgármestere is mondott köszöntőt a kettős ünnep alkalmából, örömmel fogadta el a meghívást a hálaadó istentiszteletre.

A városvezető erős és példaértékű közösségnek nevezte a reformátusok és evangélikus gyülekezetét, az összefogás pedig, amely akkoriban a templom és most az új közösségi ház megépítése körül létrejött, melegséggel töltötte el a szívét.

Az istentiszteletet követően a templom előtt kézfogással köszöntötték a híveket, vendégeket az egyházi elöljárók, majd az új közösségi házba vonultak, ahol szeretetvendégség várta az egybegyűlteket.