Az apátság és a múzeum közös ügye


Halálának 250. évfordulóján kiállítással emlékezik Dubniczay István kanonokra a Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház. Műhelyek és kiállítások nyíltak meg a Múzeumok Éjszakáján abban a házban, melyben a kanonok élt. A barokk kori épület reneszánszát éli.


A vendégeket dr. Ruttkay-Miklián Eszter, a házigazda intézmény igazgatója köszöntötte. Elmondta, a ház első írásos említése Dubniczay István végrendeletéből ismert, építése 250 éve, 1766-ban fejeződött be Dubniczay István halálával. A kiállítás létrejötte egy többéves folyamat eredménye. Szellemi megálmodója dr. Németh-Vida Beáta történész, a Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház munkatársa volt. A ház történetét már kutatták egy pályázat keretében, és a kutatómunka során sok érdekes adatra bukkantak. Dr. Németh-Vida kiemelt feladata Zirc történetének kutatása, és a Dubniczay-ház kapcsán végzett szellemi feltáró munka ennek egyik állomása is lehet, sőt nagy lépés a tervezett Zirc története kiállítás és könyv felé is – hangzott el.


„Ez közös ügy az apátsággal”

– fogalmazott a múzeumigazgató, ezért nagy örömére szolgált, hogy Dékány Á. Sixtus, a ciszterci rend apátja elfogadta a felkérést a kiállítás megnyitására.

Dékány Á. Sixtus apát nyitotta meg a kiállítást. A Dubniczay-hagyaték az apátság és a múzeum „közös ügye”


Zirc története sokáig az apátság története volt, Dubniczay kanonok szerepe pedig több szempontból is fontos. Egy olyan korszakban élt, amikor az apátság újraindult hosszú Csipkerózsika-álmát követően – mondta Sixtus apát. Hozzátette: az újrainduláskor szellemi és lelki támogatóra leltek Dubniczay Istvánban, aki anyagilag is jelentősen támogatta az apátságot. „Jó befektetés volt ez a részéről” – fogalmazott. Bátor bizalommal és őszinte tisztelettel fordult a ciszterciek felé. Volt egy olyan vágy a szívében, hogy szeretne ehhez a közösséghez tartozni, ennek köszönhető a ragaszkodása, szellemi kötödése. A segítségével, a támogatásával próbált a közösség építő tagjává válni. Ez volt a bizalmának a jele, viselkedése ebből a szempontból is tanulságos – hangsúlyozta a főapát.


Kiemelte továbbá, hogy

Dubniczay István szellemi és lelki értéket látott abban a közösségben, ami újraindult, és az a cél is vezérelte, hogy ez a szellemiség ne hiányozzon a magyar egyházi életből. Reményét fejezte ki, hogy a jövőben is lesznek olyan világi, egyházi emberek, akik nem csak adnak, hanem bizalommal adnak, hiszen ez felértékeli mindazt, amit nyújtanak. Azt kívánta, hogy nagy körültekintéssel és figyelemmel szemlélje mindenki ezt a kiállítást, és Dubniczay kanonok életművének ne csak a látványos elemeit vigyék magukkal, hanem emberi jellemvonásait is.


Dr. Ruttkay-Miklián Eszter megköszönte apát úrnak a támogatói bizalmat, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették a munkát, így például az érseki és a megyei levéltárnak, a megyei levéltárból különösen Jakab Rékának. A kiállítás-megnyitón is jelenlévő Bán Elizeus atya a latin iratok fordításában segített. Fontos együttműködő partner volt a témában leginkább érintett Művészetek Háza, így a kiállítás októbertől ott lesz majd látható – mondta el az intézmény vezetője.


Ezt követően dr. Vida-Németh Beáta, a kiállítás kurátora tartott tárlatvezetést az érdeklődőknek.

A kiállítás az üvegezett folyosón kezdődik, majd egy helyiségbe belépve még jobban elmélyedhetünk a történelemben. Fotókkal illusztrált tablókon elevenedik meg a múlt, a kiállítóteret a Dubniczay-ház gerendái szegélyezik. Társasjáték idézi meg a barokk kor hangulatát, szellemét, egy vitrinben pedig beleolvashatunk Dubniczay István kéziratába. A tárlat ideiglenesen került elhelyezésre itt. Már most nagy az érdeklődés iránta, ezért a „hagyaték” vándorolni fog. A Reguly Múzeum meghívást kapott többek között a felvidéki Dubniczára és a lengyelországi Heinrichauba, arra a helyre, amely szorosan összekapcsolódik településünk történelmével, hiszen a 18. század első évtizedeiben az itt működő ciszterci rend vette kezébe a zirci ügyeket, s teremtette meg az újratelepítés feltételeit…

Kelemen Gábor