Az 56’-os események generációs láncolata - Zircen is megemlékezést tartottak a nemzeti gyásznapon


2019. november 4-én az esti szentmisét követően az Apátság udvarában gyülekeztek azok, akik egy-egy mécsessel kezükben az 56’-os emlékkőhöz vezető séta után fejet hajtottak az 1956-os hősök és mártírok előtt.


Az Apátság udvarából vonultak az emlékezők egy-egy mécsessel kezükben az 56-os emlékkőhöz.


Nemzeti himnuszunk eléneklése után az emlékezőket Csaba Lilla, az ünnepséget szervező intézmény, a Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB munkatársa köszöntötte.

A megemlékezésen a városlakók közül többen is lerótták kegyeletüket.


A megemlékezés jegyében Nagy Tamás Imre, a helyi önkormányzat képviselője osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlévőkkel: „Nemzetünk emlékezetében olyan erkölcsi nagyságokra, olyan személyekre emlékezünk, akik valamilyen történelmi szükséghelyzetben, valamely nagy sorsfordító időben olyasmit tettek, ami erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen. Olyan nagy tetteket fűzünk a neveikhez, amelyekre aztán generációkon keresztül tudunk emlékezni. Ezek a történelem időfonalára felfűzött ékkövek, a hozzájuk kötődő személyek pedig nemzeti hőseink – Szent István, az államalapító vagy Szent László, a hős lovagkirály vagy a Hunyadiak, a törökverő és az igazságos, vagy Széchenyi István, a legnagyobb magyar. Ahogy egyre közelebb jövünk a jelenkorhoz, egyre több olyan esemény fordul elő, amit nem feltétlenül tudunk személyekhez kötni, és amikor ezen elgondolkodtam, arra jutottam, hogy, amikor egy-egy eseménynek többféle értelmezési tartománya van, amikor a nemzet nem tud egyöntetűen és kristálytisztán, generációról generációra, ugyanazon viszonyítási pontok alapján emlékezni, akkor kerülhetünk talán ebbe a helyzetbe.


Nagy Tamás Imre önkormányzati képviselő hangsúlyozta:

”Nekünk igenis felelősségünk van abban, hogy az 56’-hoz kötődő eszmét, ezt az erkölcsi nagyságot,

ezt a kristályba vésett eseménysorozatot igenis továbbadjuk.”


Nézzük az első világháborút, nem nagyon tudunk személyt felidézni hozzá -, második világháború, itt már végképp vannak olyan értelmezési tartományok, amelyek egymásnak sokszor homlokegyenest ellentmondó történeteket generálnak. És itt van 1956, amelynek hőseire a mai este kegyelettel emlékezünk. 56-ban aztán végképp legalább kettő értelmezési tartomány volt, ami alapján ezeket az eseményeket megítéljük vagy megítéli a történelem. Az egyik a nemzetigenlő, a szabadságra igent mondó, az Istent tisztelő emlékezet. A másik pedig a nemzettagadó, a nemzetgyűlölő, az Istentől elrugaszkodott emlékezet.


A diktatúra sötét éveiben a hősök nevét még csak említeni sem volt szabad, tilos volt, titokszónak számított. Az igazságtorzító propaganda fasiszta szélhámosok gyülekezetének, a gazfickók tetteinek nevezte az akkor bekövetkezett eseményeket. S tisztelet azoknak a nagyapáknak, nagyanyáknak, apáknak és anyáknak, akik a diktatúra tomboló éveiben is kiálltak és merték generációról generációra továbbadni a hősök nevét s tetteit. S azon elgondolkodom, hogy ezek a fiatal emberek, akik akkor kiálltak az igazuk mellett, kiálltak a szabadság eszméjéért, honnan vették a bátorságot, hogy egy teljesen reménytelennek tűnő harcot folytassanak a benyomuló vörös hadseregnek az alakulataival…?


1956-ról, mióta az internet világában élünk, néhány kattintással rengeteg statisztikai adatot lehet olvasni. S amikor erre a beszédre készültem, akkor arra gondoltam, hogy nem is feltétlenül azokat az adatokat kell megemlíteni, amiket néhány kattintással elérünk.


Sokkal inkább azt a felelősséget szeretném hangsúlyozni, hogy vajon nekünk, mostani generációknak, mostani nagyszülőknek, szülőknek van-e abban felelősségünk, hogy ezeknek a hősöknek az emlékét, hogyan adjuk tovább? S erre szeretném most a szívünket ráhelyezni, hogy gondoljunk arra, hogy nem szabad, hogy az 56-os fiatalemberek hiába áldozták fel az életüket. Nekünk igenis felelősségünk van abban, hogy ezt, az 56-hoz kötődő eszmét, ezt az erkölcsi nagyságot, ezt a kristályba vésett eseménysorozatot igenis továbbadjuk.

Nagy Tamás Imre nemcsak mint képviselő osztotta meg emlékező gondolatait -, a református egyházközség gondnokaként egy bibliai verssel zárta beszédét: A hősök íja összetörik, de akik a földre rogytak, az erő övét kötik magukra.”


Az ünnepi beszédet követően Imrefi Mór ciszterci plébános atya mondott áldást, akivel ezt követően az emlékezők elhelyezték mécseseiket az 56-os emlékkő lábánál.


Az emlékezők egy-egy mécsest helyeztek el az 56-os emlékkő lábánál.

Imrefi Mór ciszterci plébános atya mondott áldást 56’ szellemiségének jegyében.


Az esemény zárásaként az emlékezők közösen elénekelték a Szózatot.


Szöveg: Csaba Lilla

Fotók: Fekete Zsigmond