Ártatlanul a vádlottak padjára ültették az egyházakat

A kommunista diktatúrák áldozataira emlékeztek Zircen. Dr. Soós Viktor Attila történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja a kommunizmus magyarországi egyházüldözéséről tartott előadást, kitekintve a ciszterci rendet ért megpróbáltatásokra. A Látogatóközpontban kiállítás is nyílt.

A Zirc Városi Önkormányzat, a Zirci Országzászló Alapítvány és a Zirci Ciszterci Apátság által közösen szervezett megemlékezés szentmisével kezdődött a bazilikában.

Az előadásra a Gobelin-teremben került sor, az emlékező közösséget és az előadót a szervezők részéről Bittmann Károly, a Zirci Országzászló Alapítvány titkára köszöntötte.

A megemlékezésen részt vett dr. Czike Imre János ciszterci atya, aki pontosan tíz évvel ezelőtt, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján megkapta a „Hit Pajzsa” kitüntetést, melyet azoknak az egyházi személyeknek ítélnek oda, akik a kommunista diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz és magyarságukhoz.

Dr. Soós Viktor Attila korszakokra bontva ismertette, hogy a kommunista rendszerben milyen megpróbáltatások érték az egyházakat.

Kezdődött azzal, hogy 1945. április 4-én, a sokáig felszabadulásként ismert szovjet megszállás napján kiutasították hazánkból Angelo Rotta vatikáni nunciust, és ezzel egészen 1990-ig megszakadt a diplomáciai kapcsolat Magyarország és a Szentszék között. A kiépülő kommunista hatalom a tulajdonuktól is megfosztotta az egyházakat, és az első atrocitások is erre az időszakra vezethetők vissza, több egyházi személyt meggyilkoltak a szovjet katonák. A második világháborút követő években aztán sorra indultak a perek, eljárások egyházi személyek ellen.

Rákosi Mátyás és Kádár János egyházüldöző tevékenységét talán nem kell bemutatni,

Aczél György viszont inkább kultúrpolitikusként lehet ismert előttünk, arról talán kevesebbet tudhattunk eddig, hogy 1974 és 1982 között miniszterelnök-helyettesként az egyházak felügyeletét is ellátta.

A Rákosi és a Kádár-diktatúra egyformán keményen lépett fel a magyar vidék és az egyházak ellen is, ez utóbbi szempontjából a két évtizednyi terror után csak a hatvanas évek közepén következik be változás, miután Magyarország részleges megállapodást köt a Szentszékkel. Ebben persze a hatalom a saját érdekét is látta, hiszen az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követően elszigetelődött a rendszer, és szüksége volt egyfajta nemzetközi segítségre, nyugati elfogadtatásra – derült ki az előadásból.

Megtudhattuk, hogy

mindegyik történelmi egyházat komoly megpróbáltatások érték, csak különböző mértékben, vezetőik 1945 után börtönbüntetést, illetve házi őrizetet szenvedtek.

1946 februárjában felállítottak egy egyházak ellenőrzését hivatott alosztályt az államvédelem keretein belül, amelynek az elsődleges célja az volt, hogy megfigyelje Mindszenty József esztergomi érseket.

A világ akkori hetven bíborosa közül ő volt az első, akit bebörtönöztek, így ez az egész katolikus egyház számára egy felkiáltójellel ért fel. Politikai kérdésekben meghatározó segítője, tanácsadója volt Endrédy Vendel ciszterci apát, és ez a kapcsolat megpecsételte a ciszterciek sorsát, a legkegyetlenebb kínzásokat kiálló apáttal együtt sok más ciszterci szerzetest ítéltek el az 1950-51-től kezdődő eljárásokban, perekben.

Azokról a szerzetesekről – közöttük a Zircen 2010-ben előadást tartó Olofsson Placid atyáról – is szólt az előadó, akiket egy ’46-os koncepciós eljárás keretében szovjet kényszermunkatáborra ítéltek.

1948-ban, az egypártrendszer kiépülésekor célul tűzte ki a hatalom, hogy leszámoljon a klerikális reakcióval, ennek jegyében összesen 6505 egyházi iskolát államosítottak, melynek csak töredék részét adták vissza évek múltán. A szerzetesrendek 1950-ben történő feloszlatásáról is szó esett.

A zirci apátság gyűjtőhely volt, több száz szerzetest hoztak ide és zsúfolták be őket egy helyre. Bár örök fogadalmat tettek, a szerzetesrendek működési engedélyét megvonta a kommunista hatalom.

Mindszenty után Grősz József kalocsai érsekre is hasonló sors várt: 1951-ben letartóztatták, a Grősz-per során kétszáz világi és egyházi személyt ítéltek el, ahogy fogalmazott az előadó, „a teljes magyar társadalmat leképezte az eljárás”. A perből persorozat kerekedett, és húsz embert ítéltek halálra.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő időszak, Kádár János megtorlásai mellett sem lehetett elmenni szó nélkül. Hogy semmi kegyelmet nem ismertek az egyházzal szemben, annak egyik legékesebb példája a mindössze huszonhat éves Brenner János Anasztáz ciszterci szerzetes, a szombathelyi egyházmegye papjának esete, akit 1957 decemberében, egy éjszaka betegellátás ürügyén kicsaltak a plébániáról és brutálisan meggyilkoltak. Nem sokkal később Gulyás Lajos lelkészt is kivégezték az ’56-os forradalom alatti tevékenysége miatt. Lénárd Ödön piarista paptanárra is kitért az előadó, akit háromszor is elítéltek ártatlanul, az 1948 és 1977 közötti időszakban tizennyolc és fél évet töltött a kommunista diktatúra börtöneiben.

A megtorlásokkal párhuzamosan lehallgatták az egyházi személyeket, adatokat gyűjtöttek róluk, fotódokumentációval is alátámasztotta az előadó, hogy ifjúsági szervezeteket is megfigyeltek. Az úgynevezett „Fekete Hollók”-ügy is egy ilyen jól előkészített, négy évig tartó titkosszolgálati munka eredménye volt:

1961. február ötödikéről hatodikára virradó éjszaka több mint száztíz helyre egyidőben érkeztek meg a fekete autók, hogy házkutatásokat tartsanak. Nyolcvanhat vádlottat ítéltek el, akikre összességében 338 évnyi börtönbüntetést szabott ki a kádári diktatúra bírósága.

Az egyházakat ért kommunista üldözésnek voltak olyan áldozatai is, akiknek a holttestét a mai napig nem találták meg, jeltelen sírokban nyugodnak, nem illette meg őket a végtisztesség. Az előadó végül arra hívta fel a figyelmet, hogy

nemcsak február 25-én, az emléknapon, hanem az év minden napján kötelességünk és feladatunk emlékezni és emlékeztetni erre az időszakra, példaként kell tekintenünk azokra, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ma egy szabad országban élhetünk.

Huszár Lőrinc plébános atya is ezekhez a gondolatokhoz csatlakozott zárszavában, hangsúlyozva, hogy

tanulnunk kell a történelmünkből, és fontos, hogy ne tekintsünk nosztalgiával az egész társadalmat uralni akaró Kádár-korszakra.

Az emléknap alkalmából nyílt „Küzdelem a lelkekért” című tablókiállítás egy hónapig tekinthető meg a Zirci Ciszterci Apátság Látogatóközpontjának előcsarnokában.