Zirc - A Bakony fővárosa

A város hivatalos honlapja

"Aki mindenhol ott van" - Bakonyi Gergő a Kölyökidőben


Valaki egyszer azt mondta neki: „Te mindenhol ott vagy”. Gergőnek ez nem esett igazán jól, pedig óhatatlanul is megbújik ebben a négy szavas értékelésben a dicséret, hiszen ha nem lenne tehetsége, nem biztos, hogy „ott” lenne. Most pedig itt van velünk, a Kölyökidő rovatban.  

 
Amikor megtudtam, hogy szeptember végén – amikor „még nyílnak a völgyben a kerti virágok…” – átlépi a felnőtt korhatárt, meglepődtem és elcsodálkoztam: mi keresnivalója van abban a rovatban, amelyben az általános iskolánál húztuk meg a korhatárt? Ha nem sértem meg vele, talán egy kicsit a kölyök képe zavart meg, és ha nem veszi rossz néven, most nem nyitunk másik rovatot a kedvéért…
 
Kicsit nehéz az iskolatáska
 
A Művelődési Háznál találkozunk, ahová a legtöbb közéleti szereplése fűződik. Tagja a „Bakony Hangja” Színjátszó Csoportnak, de most nem lépünk színpadra, a tetőtéri kuckóba vackoljuk be magunkat. – Tíz perccel ezelőtt váltottam iskolát – kezdi Gergő egy nem túl szívet melengető hírrel. Beszélgetésünk a vakáció utolsó napján készült, és tudtam, hogy nehéz lesz egy kicsit az iskolatáska, de erre nem készültem fel. – A III. Béla Gimnáziumba jártam három évet, és volt egy lelki szempontból nehéz időszakom, amikor úgy éreztem, hogy a gimnázium nem nekem való, nem úgy tudok teljesíteni, ahogy kellene. Sikerélményem sem volt, ezért úgy döntöttem, hogy átiratkozok a Reguly Antal Szakképző Iskolába. Két év érettségi és három szabadon választható szakmai év vár rám.

A nyári emlékek még frissek, és azokat elviszi majd az új helyre is. Meséli, hogy két táborban volt a szünidő alatt. A Zircen megrendezésre kerülő, baptista gyülekezet által szervezett softball tábornak rendszeres segítője, és idén már a szervezőmunkából is kivette a részét. Édesapjával pedig részt vettek egy családos táborban is a Somogy megyei Inkén. A két tábor közös vonása, hogy mindkettő keresztény indíttatású, a fiatalember ebben talál most kapaszkodót, jár a baptista gyülekezetbe.
Diákmunkát is vállalt a nyárra, a Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB intézménynél. Leltározott, segédkezett az olvasószolgálaton, kísérte a „Kalandos Keddek” túrákat.     



Bronzzá nemesült az osztály becsülete
 
Bakonyi Gergő egyre több rendezvényen működik közre. Konferálások, szavalatok, felolvasás városi ünnepségeken, civil szervezetek programjain. Tényleg nem hiába mondták, hogy „mindenhol ott van”. Már óvodás korában szavalóversenyekre járt, ahol eredményesen szerepelt, de az első igazán nagy sikert egy Kazinczy Ferenc szépkiejtési verseny hozta meg a számára. – Hetedikes vagy nyolcadikos lehettem, és az osztályfőnököm, aki magyar szakos volt, megkérdezte, hogy ki szeretne menni szépkiejtési versenyre. Nem volt túl nagy lelkesedés, először én sem jelentkeztem, de aztán úgy éreztem, hogy meg kellene menteni az osztály becsületét.
 
És ebből a becsületmentésből aztán egy országos bronz-fokozat kerekedett ki… A házi forduló és a megyei verseny megnyerését követően jutott el Gergő az országos fordulóra, amelyet Balatonbogláron rendeztek meg. A zirci fiatalember szereplését bronz Kazinczy-díjjal ismerte el a szakmai zsűri, melynek soraiban ott ült többek között Wacha Imre nyelvész, a beszédoktatás professzora… Az iskolában ezt követően egyre több felkérést kapott műsorvezetésre, majd egyszer csak – mindössze tizenhat évesen – kilépett a városi porondra is, akkor, amikor a márciusi ifjakat ünnepeltük. Innen aztán nem volt megállás: szinte állandó közreműködője az ünnepségeknek, legutóbb, az államalapítás ünnepén Lang Rudolf színművész dicséretét is elnyerte, s tanácsokat is kapott tőle. Hívták már más településekre is konferálni, legutóbb Ajkán, a bányásznapi megemlékezést vezette, és persze a középiskolai rendezvényeken sem nélkülözik bronzzal fémjelzett szép beszédét.  


A legutóbbi augusztus 20-ai ünnepségen, ami után a színművész elismerését is kivívta


„Olyan az előadás, mint egy próba”
 
A kezdettől fogva tagja, mondhatni egyik alapítója a „Bakony Hangja” Színjátszó Csoportnak. Emlékszik, nagymamája látta a hirdetést a zirci tévében, ő hívta fel a figyelmét arra, hogy színjátszókat keresnek egy induló csoportba. Hat előadáson vannak túl, egy-egy darabot többször is előadtak. Többnyire vígjátékokat rendez Deribó Csaba, a csoport vezetője. Azt mondja, nagyon jól érzi magát a színjátszó csoportban, nagy élményt jelentenek számára a próbák, hiszen rengeteget nevetnek, elsősorban ez motiválja a szereplésre, hiszen az iskola mellett nem egyszerű időt áldozni a felkészülésre.


Amikor Gergő ezt kimondta, éppen hívást jelzett a telefonja. Illedelmesen lehalkította előzetesen, csak a készülék kijelzője fénylett. Mondtam neki, hogy vegye fel nyugodtan, hátha éppen egy jó nevű színház igazgatója keresi. Nem is álltam olyan messze az igazságtól, hiszen ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a Petőfi Színházban, a Pál utcai fiúk szerepválogatásán részt vett, de a „grundra” sajnos nem sikerült bejutni. Egyik társát, akit elcsalt magával, viszont beválogatták. Hát ilyen az élet…


Persze mi csak jól járunk, hogy ő lesz továbbra is a Bakony egyik Hangja, és egy kulisszatitkot is elárul nekünk: a színpadi fények miatt egyáltalán nem látják a közönséget, így szinte olyan az előadás, mint egy próba. Szerencse, hogy ez fordítva nincs így, a közönség látja őket, és bizony jön a kacaj, a taps a nézőtérről. Bevallja őszintén, volt olyan szerep, ami nagyon távol állt tőle, de mégis elvállalta, mert tudja, hogy a színjátszásban nem várható el, hogy önmagát adja az ember.  

A színjátszásban nem várható, hogy az ember önmagát adja, előfordul, hogy fegyvert is kell fogni… – Kacsala Istvánnal az Egy talicska pogácsában (Fotó: Művelődési Ház, archív)


Önként és táncolva

Néptáncos múltját is felhozom, ami éppen aktuális, hiszen azt mondja, újra szeretné kezdeni Veszprémben a néptáncot. Húgával együtt ropta korábban az „Égigérő Fa” Hagyományőrző Néptánccsoportban, édesapjuk pedig mindig ott volt mellettük. Soha nem lehet elég korán kezdeni valamit, Gergő önkéntes tárlatvezetőként is dolgozott az apátságnál. A csoportok is meglepődtek, hogy egy egészen fiatalember kalauzolja őket a nevezetességek között. Van is egy sztorija ezzel kapcsolatban: – Úgy zárom le a vezetést, hogy ha bármi kérdés van, akkor szívesen válaszolok rá. Nem a templomról, nem a történetről kérdeznek, hanem azt kérdezik: „Hány éves vagy?”
 
Mi is élünk a kérdezés jogával, de mi nem az életkora felől érdeklődünk, hanem, hogy mi szeretne lenni, ha „nagy lesz”. Érdekes módon nem gondolkodik a színészi pályában, a színjátszást hobbinak tekinti. Inkább televíziós hírolvasóként képzeli el a jövőjét, vagy olyan területen dolgozna, ami a segítségnyújtásról szól.            


Amerika-mánia és találkozás a pápával
 
Jól elszaladt az idő, hamarosan kezdődik a tanévnyitó ünnepély. Nem vagyunk már gyerekek, de kimegyünk még egy kicsit a játszótérre, hogy készüljön egy-két fotó a riporthoz. Útközben csakúgy mellékesen megjegyzi, hogy találkozott a pápával. Hiába, annyi mindenről kellett beszélnünk, hogy ezt el is felejtette említeni a „hivatalos tárgyalásunk” során. Ministráns világtalálkozón vett részt, és ott részesült ebben az élményben. A tengerentúli szálakat pedig csak a pihenőpadon göngyölíti fel: valamiért mániákusan szereti az USA-t, 103 amerikai zászló díszíti a szobáját, rendszeresen folytat levelezéseket ottani állampolgárokkal, karácsonykor pedig megajándékozzák egymást csomagokkal.
 
Amikor az iménti sorokat leírom, eszembe jut a színjátszó csoport „Magyar karácsony az égben” című darabja, amikor Gergő Jézust alakította a zirci bazilikában. Elgondolkodom: öröm a csomag a karácsonyfa alatt, de vajon kell-e egy ilyen szerepnél szebb ajándék az életben?


 

Riport: Kelemen Gábor

Videó: SKB

Vissza

 

Galériaképek

Eseménynaptár

<<  Szeptember 2017  >>
 h  k  s  c  p  s  v 
      1  3
  4  5  6
2224
2526272829