A bakony fővárosa
archívum - esemény
archívum - hírek
Családban maradt a pihe-puha gondoskodás
Édesanyja örökségéből merítve, az egész
család segítségével illeszti textilfoltjait egymás mellé a zirci Varga Mónika, szebbnél szebb alkotásokat
megálmodva és létrehozva. Műhelyükben a gyermeki világ játékossága találkozik a
kockás szövetek szeretetével.
– Lassan fél évszázada, hogy ide születtem, itt éltek a szüleim, nagyszüleim… még itt élnek a gyermekeim, ha munkám el is szólít, mindig megnyugvással térek haza. Millió szállal köt ide a múlt, az emlékeim, a barátaim… itt tudok elfáradni, de feltöltődni is
– mondja bemutatkozásában Varga Mónika, a Kockiás Foltműhely
vezetője, akit a fennálló járványhelyzet miatt írásban kerestünk meg a
kérdéseinkkel „Alkotósarok” sorozatunkban.
Varga Mónikát több mint húsz éve egy zirci patchwork-kiállításon „szippantotta magába” végleg a textil világa
– Mióta foglalkozol alkotómunkával, hogyan kezdődött, mi által nyertél
rá indíttatást?
– Édesanyámnak
köszönhetően nálunk természetes volt, hogy otthonunkban saját készítésű dolgok
vesznek körül: díszpárnák, hímzett drapériák, csipketerítők, makramé virágtartók.
Szeretettel hordtuk kötött sálait, pulóvereit. Az általa megteremtett
hagyományaink elengedhetetlen elemei voltak a közösen készített dekorációk. Már
gyerekként egyértelmű volt, hogy a kreatív alkotás lesz az az út, amit bejárok.
– A foltműhely mikor jött létre, és honnan származik az ötlet?
–
Huszonkét éve illesztem a textilfoltjaimat egymás mellé. A művelődési házunk
szervezésében bemutatott „patchwork” kiállításon éreztem, hogy a textil világa
véglegesen beszippantott. Hétvégi klubfoglalkozások keretein belül sajátítottuk
el Mátyás Márta segítségével a foltvarrás alapjait. A családi vállakozásunk
megalapításának kezdeti löketét egy Balaton-parti kiállítás sikeres részvétele
adta, ahol a bemutatott termékeim közül egy-egy gazdára is talált.
– A „Kockiás” elnevezés a kockás és a kackiás szavak ötvözete, vagy
teljesen máshonnan eredeztethető? Miért erre esett a választás, van-e
valamilyen jelentése?
– Ráhibáztál.
Valóban ennek a két szónak az illesztéséből született meg a nevünk. A kockásra
szőtt szövetek már a kezdetektől elkísérnek minket. A gyermeki világ
játékosságát gyúrtuk össze a kockás szövetek szeretetével.
– A képek láttán laikusként azt mondanám, hogy foltvarrás (patchwork)
az, amit csináltok, de egy szakavatottabb és a tevékenységedet követő ismerősöm
szerint egyedi rávarrásos technikát alkalmazol. Mi az igazság ezzel
kapcsolatban, azaz konkrétan milyen eljárásmód mentén készülnek az alkotások?
– Valóban
figurális applikációt, rátét-mintát használunk. A kivitelezés első lépései
tiszta kézi munka, sablon megrajzolása, figurák elemeinek kiszabása, utána
indul csak a „gépi munka”, a felvarrás, applikáció, az adott méretre való
készítés után a bélelés.
– Emlékszel-e, hogy mi volt az első alkotásod?
– Természetesen,
az első kis takaróm Mirámnak készült, ami az ovis éveit végigkísérte. Azóta is
kincsként elrejtve a szekrényben pihen.
– Kérlek, mutasd be nekünk a műhelyeteket! Kik azok, akik részt vesznek
a családból a munkában?
– „Kockiás,
a pihe puha gondoskodás”. Számomra a lényeget takarja… Így élünk, így alkotunk.
Nem tudok nem visszamenni a kezdetekhez – édesanyámmal indultunk ketten, az ő
gondoskodó támogatásával válhattunk azzá, akik most vagyunk, az a sok minden,
amit megmutatunk, vele lett teljes. Gazdag öröksége nap, mint nap inspirál
minket!
– Az
otthonunkban működő műhelyünknek kikerülhetetlenül tagja az egész család. Vannak
közös ötletelések, tervezgetések, feladatfelosztások: ki fotóz, ki szab, ki
rajzol, ki csomagol.
– Naponta mennyi időt áldozol, áldoztok az alkotótevékenységre?
– A
kezdetekben a lelkesedés nagyon elvitt, szinte egész nap képes voltam
munkálkodni, ma már összeszedettebben, tervezettebben telnek az óráim. De mint
kreatív vénájú ember, a kezem sosem pihen…
– Körülbelül hány alkotás készült eddig a műhelyben, s mire vagy a
legbüszkébb?
– Soha
nem számoltam még össze, de jó kis időtöltés lesz majd egyszer… A legbüszkébb? Azokra
a titokban készült ajándékokra, amiket a szeretteimnek készítettem nagy
izgalommal úgy, hogy a számukra mindig nyitott műhelyemben ne bukjak le.
– Milyen az érdeklődés a munkáitokra, körülbelül mennyi kelt el eddig
és nagyvonalakban honnan érkeznek a megrendelések?
– Egyre
nagyobb az igény a kézműves, egyedi termékekre, így minket is egyre többen
megtalálnak. Hálásak vagyunk a visszatérő megkereséseknek, törzsvásárlóknak.
Mivel egyre aktívabbak vagyunk a Facebook és Instagram platformjainkon, az új megrendelések
is megtalálnak.
– Úgy látom, hogy használati cikkek és díszítőtárgyak egyaránt
kikerülnek a műhelyből. Fel tudnád sorolni a teljesség igénye nélkül, hogy mi
minden készült eddig?
– A
legkedvesebbel kezdem: babaváró összeállításaink, amelyek a legkisebbeknek
készülnek, takarók, párnák, fejvédők, babafészkek, hálózsákok, zsebes tárolók.
Nagyobbaknak játszószőnyegek, méretüknek megfelelő ágyneműk, falvédők,
hátizsákok, ovis szettek, ágytakarók, de egy kis időt mindig csenünk lakásdekorációk,
ajtódíszek készítésére is.
– Volt példa arra, hogy egy megrendelő leírta / elmondta, hogy konkrétan mit szeretne, és az igényeinek megfelelően készítettetek el egy alkotást?
– Az
utóbbi időben szinte csak így készülnek a textiljeink. A kiállítások, kézműves
vásárok, rendezvények hiánya miatt nem tudunk személyes kapcsolatot tartani a
vevőinkkel.
– Úgy tudom, hogy a Ritmus Tánc- és Mozgásművészeti Egyesület
gálaműsorának gyönyörű díszlete is a Kockiás Foltműhelyben készül. Ennek kulisszáiba
be tudnál avatni?
– Örömmel
vettük Vincze Szilvia felkérését, hogy a táncgála színpadát öltöztessük,
díszítsük. Nem csak az egyesületben eredményesen versenyző gyerekek
kovácsolódtak össze igazi kis csapattá, hanem a háttérben szorgoskodó szülők
is. Lányaink révén mi is tagjai lehetünk a Ritmus-családnak. Így már magától
értetődő volt, hogy a gála körüli teendőkben mi is kivesszük a részünket. Jó
hangulatban, közösen készítettük el itthon az aktuális dekorációs elemeket:
papírvirágokat, színes girlandokat, amik az előadások előtt a tervezett
helyükre kerültek.
– A küszöbön van húsvét. Készültök valamilyen alkotással az ünnepkörre?
– Az előző években megszeretett nyuszikánké ismét a főszerep, készült belőle textilfigura, de felkerült párnára, hátizsákra is. Színes, vidám kis ajtódíszekkel is készültünk. Újdonságként egyedi összeállítású „Nyusziboxokat” hoztunk.
– Van-e valamilyen tervetek a jövőre nézve, amit szeretnétek
megvalósítani?
– Mindenképpen
szeretnénk az online térben való megjelenésünket erősíteni. Új webes felületet
tervezünk, apró csiszolások vannak már csak hátra, mielőtt a nagyközönségnek
megmutatnánk.
Fotók: Kockiás Foltműhely, Riport: Kelemen Gábor